Piel#41
Nekem 1996-ban volt utoljára Nokia telefonom. Akkor nem az árát néztem, hanem a sok "okos" véleményére adtam, mert azt mondták, hogy a Nokia az aztán egy csuda telefon. Megbántam. Akkor adtam túl rajta amikor láttam, hogy egy idétlen formájú bumszli Alcatel is jobb térerőben. Azután meghatároztam egy megfizethető 20 ezer forintos értékhatárt, és amikor szerződés lejártával válogattam, valahogy tudásban és elérhetőségi időben (vagy csak az én igényeimnek) megfelelően soha egyszer sem találtam Nokia telefont. Valamiért szinte mindig a SonyEricsson hozta azt amit elvártam egy telefontól. A 20 ezer Ft-os határ maradt, újabb telefonok jöttek-mentek, másfél éve valahogy a Samsung került az asztalra. Váltottam és nem bántam meg. Ugyan annyiért többet nyújtott mint a SonyEricsson. Nem bánt a dolog, mert a régi SE telefonok az akkumulátoraival 4 éveket működtek. Akkor kellett új aksit venni, amúgy most is működnek! Nálam a minimum az, hogy egy töltéssel kibírjon legalább öt napot az én használatom mellett. Ezt eddig mindegyik 20 k alatti telefon hozta, de egy sem volt valahogy Nokia. Még a Nokia fanok megdöbbenését sem értem, mert mindenki tudja, hogy egy év után gyengül az akkumulátora szinte minden Nokiának, két év után csere... Tudom voltak értékes és jó telefonjaik, de nem az én pénztárcámnak! Megsiratni nem fogom őket, de a piaci verseny miatt jobb volna ha a piacon maradnának. De ezért valamit tenni is kellene! Azért, mert csilli-villi egy telefon újonnan és fél év alatt megkopik, nem fogom megvenni. Azért mert drága és ugyanazt tudja mint a többiek, nem fogom megvenni... Vagy mutassanak valamit, vagy pedig menjenek kapálni... Piac van! Érthető?
