Wii - Wii U - Switch - és a többi
-
Pio #4674 Kijött pár régebbi indie játék a gépre, másik fórumra írtam kettőhöz is ajánlót, ide is bedobnám őket, hátha valaki kedvet kap. A World of Goo-hoz nincs ajánló, de azt mondhatjuk az indie-k virágkorának egyik úttörő alkotásának, szóval azt is bátran ajánlom.
LITTLE INFERNO
A játékmenet egyszerű, mint a faék és sokkal inkább szól a felfedezésről, semmint a kihívásról. 3-5 óra alatt végigjátszható.
Egy srácot alakítasz benne, aki a legújabb slágerrel játszik, a Little Inferno Entertainment Fireplace-szel. Játék a játékban.
A "feladatunk" csupán annyi, hogy megrendeljük a különféle cuccokat, amiket aztán annak rendje és módja szerint szénné égetünk. Ha egy katalógus minden termékét elégettük, akkor jöhet a következő katalógus.
Ahogy mondtam, a játék elsősorban nem kihívás, hanem felfedezés, ami abból áll, hogy egyrészt megnézzük, hogy mi hogyan ég el (vannak rendkívül ötletes és látványos módozatok :D), másrészt különböző "kombókat" fedezünk fel. Ha teszem azt egyszerre égetünk el egy TV-t és egy cső kukoricát, az a "Movie Night" kombó, satöbbi, satöbbi.
Ennyi, ahogy mondtam, ez nem azoknak való, akik kihívást keresnek a játékokban, ez amolyan "sandbox" játék, aki szeretett legózni vagy homokvárat építeni (és lerombolni), annak bátran merem ajánlani.
Közben folyamatosan leveleket és időjárás-jelentést kapunk, ezek révén bontakozik ki a sztori, pontosabban inkább egy keret, amibe mi képzeljük bele a tanulságot. Magyarázat és tanulság található bőven, amit én találtam (és ami talán a legkézenfekvőbb, ki is mondott tanulsága a sztorinak) az okozott nekem egy akkora nagy WTF pillanatot, hogy utána vagy fél napig teljesen más szemmel tekintettem a világra (nem, nem akartam mindent felgyújtani :) ).
HUMAN RESOURCE MACHINE
A készítő a Tomorrow Corporation, ami a stílusról azonnal felismerhető, részben hozzájuk tartozik a World of Goo, illetve előző játékuk a Little Inferno (lásd fentebb :) ).
Amennyire az a játék a felfedezésről szólt, ez legalább annyira a logikus, algoritmikus gondolkodásról szól. Főszereplőnk szakmai előremenetelét segítjük egy irodában, amihez újabb és újabb típusú feladatokat kell ellátni. A feladatunk mindig az, hogy egy futószalagon érkező inputból legyártsuk a megadott szabályrendszernek megfelelő outputot. Ehhez emberünket úgymond programozhatjuk egy viszonylag csekély és egyszerű utasításkészlettel. Programozóknak azt mondanám, egy assembly-jellegű nyelvvel programozunk, de ez senkit ne rettentsen el, a feladatok programozói háttértudás nélkül is megoldhatóak, ahogy mondtam alapvetően logikus, algoritmikus gondolkodás kell hozzájuk. Persze aki igazán komoly kihívásra vágyik annak vannak megadott, elérendő utasítás/lépésszám limitek is, amik közt van néhány olyan, ami eléggé meg tudja izzasztani az ember agytekervényeit.