-
Karónvarjú #37008 Abba gondoljatok bele, hogy ezek a világháborús felvételek legtöbbször RAF-pilóták gépeire felszerelt kamerákból vannak. Azokat többnyire brit és lengyel pilóták vezették (nyilván voltak más nációból is, pl. francia menekültek is), szóval olyan országok harcosairól van szó, akiket vagy megpróbáltak a németek térdre kényszeríteni (Anglia), vagy már a zsákban voltak (a kontinens országai). Az elkeseredettség nem szó arra, amit érezhettek, de a gyilkos bosszú kifejezés is gyenge arra, ami őket fűthette. Ilyen emberektől egy olyan mocskos esemény közepette, mint egy háború, ugyan mit várhatunk? Vagy elvesztették az országukat vagy éppen ennek a veszélye fenyegette őket, ebből a szempontból édesmindegy, de hogy abban az időben Európában nemigen volt olyan család, amelyikből ne veszett volna oda valaki, az történelmi tény. Az a kijelentés, hogy "otthon meg várja a családja", hogy is mondjam....nem igaz. (Ne értsd félre, nem bántásból írom ;-) !)
Az első vh. repülős-lovagias eszméi már régen feledésbe merültek ekkorra a nácik tombolása-rombolása következtében.
Egyébként ebben a témában nagyon ajánlom Tadeusz H. Rolski : Fehér sas kék mezőben című könyvét. Lengyel pilótaként a háború kitörésétől a végéig leírja a vele történteket, lebilincselő olvasmány, ajánlom mindenkinek ;-) !
(Egyébként az orra alá kellene dugni egynémely elvakult embernek, akik a magyarokat is ugyanolyan náciknak tartják, mint a németeket. Leírása szerint a magyar hadsereg és a civilek a németek kijátszásával segítették a lengyeleket a Fekete-tengerig eljutni, hogy onnan elhajózhassanak a britekhez újraszerveződni és tovább harcolni.)
Tény, hogy sokat el lehet erről vitatkozni amúgy, de nem biztos, hogy érdemes. Nem voltunk még olyan helyzetben, és Isten óvjon, hogy ne is legyünk, hogy megtudjuk, vajon a földig lőnénk-e az ellenségünket...
Utoljára szerkesztette: Karónvarjú, 2015.02.01. 21:55:44