-
Zuikaku #36494 Egy tavaszi, hóolvadás és eső által áztatott vidéken a támadás sárba ragadt volna. A keleti fronton az úthálózat rettenetes állapotban volt. Szilárd útburkolat nulla. Nyáron, száraz időszakban a poros utat is elég mélyen kivájták a járművek, ha leesett az eső, tengelyig merültek. A vasúti nyomtáv eltérő az német szabványtól. A Wehrmact gépesítése hagy maga után kívánni valót. Ha a francia hadjáratban nem zsákmányolnak annyi francia, brit teherautót akkor komoly bajban lettek volna. Így is 600.000 lovat szedtek össze a keleti kalandhoz. Ehhez hozzávesszük a SZU méretét és rájövünk, hogy ez egy logisztikai rémálom. Akadozó utánpótlást von maga után.
A terület nagyságából adódóan az oroszoknak mindig volt hova visszavonulni. A Wehrmachtot 41-ben nem a Lend Lease lassította, hanem hogy Sztálin egymás után tolta be a hadosztályokat a húsdarálóba. Vérrel és hússal késleltették az előre nyomulást.A 41-ben érkező segélyszállítmányok még a brittektől futottak ki, noha rendkívül hasznosak voltak de a méretükből adódóan nem lehet rájuk fogni az összeomlás elkerülését(42-től már tényleg fontos alkatrészekké válnak a gépezetben). A fényes német győzelmek és sokkolóan nagy orosz veszteségek ellenére a németek nem tudtak döntő vereséget mérni a szovjetekre. Mindig volt ágyútöltelék. Mindezekre rájátszik az orosz időjárás, a pattanásig feszített Wehrmacht és az, hogy az 1500km-es arcvonal, 2500 km-esre rúgott aminek a hatásos lefogásához már nem volt elég embere. Menet közben megváltoztatni egy haditervet nem mindig kifizetődő (páncélos hadseregek tologatása). Ergo az Urálig nem jutnak el. Moszkva bevétele meg nem garancia a győzelemre, még mindig van hova visszavonulni.