KGer#48
Kisarkított, de szerintem egyáltalán nem ritka eset:
- 18 éves lelkes diákunk egyetemre jelentkezik, szülői, baráti, társadalmi nyomásra, úgy dönt befektet a jövőbe, szeretne okos értelmiségi lenni, mellesleg nem is kapna normális munkát sima érettségivel, egyébként is leköpné a környezete ha nem menne továbbtanulni
- felveszik, főhősünk becsületesen lelkesen tanul, de igazából csak szenved, mert érthetetlen az előadás és a jegyzet, szóval önmagának kell esténként utána gugliznia mindennek.
- annyi mindennel tömik a fejét, hogy esélytelen emellett normális kereső munkát vállalnia, vagy a szülei támogatására szorul, vagy veheti föl a diákhitelt
- persze szívatják, megalázzák, ilyen olyan módon sikerül elérniük, hogy +1-2 félévet ráhúzzon, és legyen sok pótvizsgája, ezért persze plusz pénzt kell fizetnie
- főhősünk vért hány
- elmegy 4-5-6-7 év, végre sikerül lediplomáznia. Főhősünknek nincs egy kanyi vasa se, hitele annál több, 25 évesen megpróbálja elkezdeni az életet.
- jelentkezik állásinterjúra, ahol kiröhögik és közlik a diplomája gyakorlatilag értéktelen. Vagy kap képzettségének megfelelő munkát, de rájön az egyetemi tanulmányoknak csak töredékére van szüksége.