remark#811Engem mindig az lep meg, hogy mennyire nehéz megfogni és egy arra vaknak (vagy magát vakká tevőnek) elmagyarázni, mitől válik egy gondolat értelmessé, koherenssé, elfogadhatóvá, pontosabban egyértelműen bebizonyítani, hogy egy gondolat értékes.
Erre az ezotéria megadja a választ: Egy ember csak akkor ismerhet fel és tehet a maga számára hasznossá valamilyen tudást, ha tudatállapota megfelel e tudás szintjének.
De Planck is bemutatja, hogy a tudományos világban mindez hogy van (volt, de szerintem nem csak volt): A new scientific truth does not triumph by convincing its opponents and making them see the light, but rather because its opponents eventually die, and a new generation grows up that is familiar with it.
Tehát ez a jelenség ránk emberekre általánosságban jellemző, és nem csak a vallásos emberekre vagy nem csak a tudóstársadalom tagjaira jellemző. Hisz a tudomány, hiába hirdeti az embertől való függetlenedést, arra képtelen. Ezzel kapcsolatban Planck: Science cannot solve the ultimate mystery of nature. And that is because, in the last analysis, we ourselves are part of nature and therefore part of the mystery that we are trying to solve. Mint mikor egy mérőműszer saját magát akarja megmérni...