remark#788
"És a csavar az egészben az, hogy a hazugság leleplezése is egy másik hazugsággal történik."
Igen, van hogy az ember cseberből vederbe esik, de azért én bizakodó és kitartó vagyok. Szerintem lehet ötről a hatra jutni, a hazugságoknak a végére lehet érni.
Úgy gondolom, hogy a világ megismerését alapvetően nem ezek a hazugságok akadályozzák meg, hanem az amire Planck is rámutatott: Science cannot solve the ultimate mystery of nature. And that is because, in the last analysis, we ourselves are part of nature and therefore part of the mystery that we are trying to solve. - pont mint mikor a mérés ténye maga befolyásolja az eredményt.
Saját magunkon túl kellene lépnünk ahhoz, hogy pontosan megértsük jelenlegi helyzetünket. Erről van szó a Mozart című musicalben is:
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Tehát én azt tartom, hogy bármi megismerhető, csak az embernek meg kell tanulnia túllépni önmagán. Vagy mindez kicsit más szemmel nézve úgy is leírható, ahogy az egyik könyvben olvastam:
Ahhoz, hogy egy ember valamit érzékelhessen [ide tartozik a felfogás képessége is], bizonyos megfelelésben kell lennie az érzékelendővel, ez hozza olyan helyzetbe, hogy "együtt tudjon rezegni" vele; az érzékelést tehát ez a rezonancia teszi egyáltalán lehetővé. Goethe így fogalmazta ezt meg: "Ha szemünk nem lenne napszerű, sosem pillanthatnák meg a Napot, s ha nem lenne bennünk isteni erő, hogyan is ragadtathatna el bennünket bármely isteni jelenség?"
De ha valamihez hasonlatossá vagyunk képesek válni, akkor azt érzékelni és megérteni is képesek vagyunk.