remark#1149Te abból indulsz ki, hogy az erkölcsi jó, a szeretet, stb. egy olyan dolog, amit az emberek megérthetnek (egy eleve létező fogalom). Én meg abból, hogy ez az emberekben csupán egy belenevelt "felfogás".
Pontosan!
Ez a belenevelés nem abból áll, hogy Jézus bemagoltatta tanítványaival, hogy mi a bűn, mi az erkölcsi jó, szeretet, hanem ... beléjük nevelte, nem lehet erre jobb szót használni.
Szerintem próbálta megismertetni őket azokkal a mindenki által felismerhető törvényszerűségekkel, melyek az univerzumot alkotják/teremtik.
Olvasd el tanításait, és vedd észre hogyan tanította az embereket, milyen "eszközöket" használt.
Milyen forrásokat ajánlanál?
Én rákerestem az interneten arra, hogy "Jézusi tanítások" és elég hamar találtam olyan forrást, ami arról beszél, amiről én is.
De mivel ez nem bizonyít semmit, és igazából a forrás se volt valami szimpatikus (előítéleteim nekem is vannak), ezért inkább nem ajánlom figyelmedbe. A lényeg, hogy ez nem ilyen egyértelmű, hogy mit is csinált Jézus.
Bár az alkímia az nem tudom hogy jön ide, én még nem hallottam nemmateriális megközelítésből, hogy arannyá lehetne válni - de mind1, lényegtelen a vita szempontjából.
Nem mindegy!
Alkímiát azért írtam csak oda, hogy rámutassak, hogy a beszélgetésünk melyik vonalára történik az utalás. (Hogy rámutassak arra, hogy minden amit előhoztam, ide vezethető vissza, azaz a "tudatszint növeléshez".
Az aranycsinálást miért nem érted? Mikor azt mondja a magyar nyelv, hogy "minden arannyá válik a kezében", akkor szerinted itt a kémiai értelemben vett alkímiára utal, vagy valami tágabb értelemben értelmezendő bölcsességről van szó? És akkor maga a transzmutáció, az mindig kizárólag a matériára vonatkozik, vagy szintén egy tágabb értelemben értelmezendő dologról van szó?
Beleolvastam a történetbe is, ebben sem látom egyáltalán bizonyítékát annak, hogy ennek horizonton kívülről kellett volna jönnie.
Esetleg a te horizontodon kívülről jön. Erről beszélek. A tudománnyal kapcsolatban is világosan leírtam, hogy a horizont az a határ, amiről ma stabil elméletei vannak. Amiről nincsenek, mert még vitatkoznak róluk, vagy még csak nem is vitatkoznak róluk, mert nincs felállítva elmélet, az a horizonton kívül van. De ez nem azt jelenti, hogy ezek "természetfeletti" dolgok. A tudomány saját nézetéből adódik az, hogy ezeket a dolgokat természetfelettinek mondjuk a hétköznapokban, mert a tudomány határozza meg azt, hogy mi számít természetnek (így közvetve meghatározván azt is, hogy mi számít természet-felettinek), és mindezt azáltal határozza meg, hogy milyen jelenségekről van stabil elmélete és miről nincs.
Ha valami belénk nevelt fikció, akkor ez a természetfeletti vs. tudomány dolog ez az. Itt szimplán arról van szó, hogy egy bizonyos tudatállapot mellett csak egy bizonyos dolgok válnak érthetővé, felfoghatóvá, megismerhetővé.
Ha nagyon akarom, még azt is ide tudom sorolni, ahogy meghúzzuk azt a határt, ami matériának számít. Hogy mi a matéria az csak egy definíció. Miért ne lehetne a matériának kvantumfizikai ismereteket magában foglaló definíciót adni? Még ha praktikus is a gyakorlatban (az a hogy a matériára tekintünk), a dolgok megértése tekintetében nem feltétlen szerencsés mesterségesen határokat meghúzni és merev definíciókkal gúzsba kötni az elmét (ez is egyfajta tudatmanipuláció).
És ez még nem a vége a történetnek, olvass csak tovább.
Miért ne tudnám elképzelni azt, hogy valaki kitart az mellett amit jónak, helyesnek lát?
Mert még Jézust is azzal gyanúsítod meg, hogy egy hatalomra törő tömegmanipulátor volt.
A probléma ott van, hogy mindenki szerint más a jó, valaki szerint a gazdagság, hatalom, erőszak, ivászat, valaki szerint meg a béke, szeretet, stb.. Teljesen független, hogy miben hisz.
Itt a probléma, és itt tértünk vissza hsz-nyitó megállapításodhoz. Te azt hiszed (abban hiszel), hogy pl. a béke és szeretet az egy fikció, egy elvont fogalom, egy koncepció, amit valaki kitalált, és ebben vagy lehet hinni, vagy lehet nem hinni. Én meg azt mondom, hogy még 1000 év, és a tudomány be fogja bizonyítani, hogy ezek az univerzum alap építőkövei. Be fogja bizonyítani, hogy - konyhanyelven megfogalmazva - "a matéria az szeretetből van". Csak ehhez először a tudománynak át kellene definiálnia a "matéria" szót, aztán át kellene definiálnia a "szeretet" szót is.
A fentiekre bizonyítékom nincs, mert ha lenne, akkor ez azt jelentené, hogy a tudomány már elvégezte a munkát. De még nem végezte el.
Én pontosan egy olyan mediátor szerepét próbálom betölteni, aki megpróbálja tüzet összehozni a vízzel, azaz megpróbálja rávenni a tudósokat arra, hogy nőjenek fel azon emberekhez, akik "tudásának a morzsáit felismerhetetlenségig újrarágják". Tessék nézegetni a Planck idézeteket. Miről beszél Planck? Kezd érthető lenni?
"Manicheizmusról mit olvastál és hol?"
Írd be googleba és első néhány találat... :D