remark#1059
Pont ez a lényeg, hogy a világ dolgainak többsége olyan természetű, hogy "nekem ez, neked nem". Nekem ez tetszik, neked nem. Számomra ez meg az felfogható, számodra nem. Engem ez vagy az vonz, téged meg taszít. Normális dolgok ezek.
Mit mond ezen kérdésekről a tudomány? Mi vonzza az adott embert és miért? Mi a célja magának a vonzásnak? Hova vezet az, ha teret engedünk a vonzásnak? Hova vezet az, ha nem engedünk teret a vonzásnak?
Azt ugye írtam, hogy nem vagyok a téma szakértője. Nem úgy kezdtem, hogy nekiálltam ezotériát tanulmányozni. Teljesen más dolgokat tanulmányoztam: a világot magát. Pl. észrevettem, hogy amíg egy leckét meg nem tanulok, addig a sors újra és újra olyan helyzetek elé állít, ahol - hogy úgy mondjam - lehetőségem van megtanulni a leckét. Valamint nap mint nap szembesülnöm kellett azzal, hogy minden egyes ember szinte egy másik világban, egy másik "dimenzióban" él, mely "dimenziók" között nehézkes az átjárás. Tehát két ember a végítélet napjáig ismételgetheti saját maga felismeréseit a másiknak, a másik számára az esetek többségében ez a tudás haszontalan. Vagy nem képes befogadni, vagy nincs is szüksége az adott tudásra, mert teljesen más "problémák" megoldásával van épp elfoglalva.
Aztán elkezdtem olvasni Thorwald Dethlefsen - A sors mint esély c. könyvét, és kiderült, hogy rengeteg minden törvényszerűség, amit felismertem, az az ezotéria körébe tartozik. Tehát mikor látszólag egy ezoterikus tanítást mutatok fel, egy saját magam által felismert törvényszerűségről van szó. Ezért írom, hogy nem vagyok én a téma szakértője, mert nem az ezotériát tanulmányoztam, hanem a világot. De mivel az ezotéria is a világról állít dolgokat, így meglepően sok esetben ugyanazt mondom én, mint az ezotéria. Véletlen egybeesés?
Idézet: Az öntudatos úriember ugyanis azzal kezdi könyvét, hogy gondosan belesulykolja az olvasóba: a tudomány egy hasznavehetetlen, felesleges, hibás alapokon nyugvó rendszer, amin ideje végre túllépni. A tudomány nem más, mint a tévedések tárháza, semmi köze a valósághoz, és csak sajnálni lehet azokat, akik fanatikus módjára hisznek benne. A modern orvostudomány eredményei például semmit sem érnek, egyenlőek a nullával, hiszen az emberek nem lettek egészségesebbek, sőt, inkább fordítva.
Nem ismerősek a fentiek? Ugye te is látod, hogy amit én kapok kritikaként, az ugyanaz, mint amit a kedves kritikus megfogalmaz a könyvvel kapcsolatban. Véletlen egybeesés? Nem hiszem. És ahogy én is arra a konklúzióra jutottam, hogy az engem kritizáló kritikus nem érti, hogy miről beszélek, úgy azt valószínűsítem, hogy a könyvet kritizáló olvasó sem teljesen értette meg a könyv mondanivalóját.
Egy idézet a könyvből, hogy mindenki láthassa, hogy "mennyire tudományellenes": A tudománynak az a követelménye önmagával szemben, hogy mindenki számára megközelíthető legyen. Aki elég tehetséges, megfelelő mennyiségű szorgalom befektetésével a tudományt elsajátíthatja. A tudomány átadható. A tudás nem. A tudást sajnos gyakran összekeverjük olyan felhalmozott ismeretekkel, amelyek tejességgel érdektelenek, céltalanok. Ez utóbbi átadható, a valódi tudást azonban szorgalommal sohasem érhetjük el, csak olyan teljességgel személyes, individuális megismerési aktussal, amely metafizikus természetű, s amely nagyvonalúan nem vesz tudomást a tömegek azon követeléséről, hogy „a tudás legyen mindenkié”. A valódi tudás mindig saját tapasztalatunk eredménye, sem átvenni, sem továbbadni nem lehet.
Bizonyára van, aki a fentieket tudományellenesnek gondolja. Én pedig nem.