magyar vs amerikai
  • Balumann
    #101
    Trianon legfőképpen az akkor azokon a területeken élő embereknek volt nagyon fájdalmas ütés, nem csak azért, mert hirtelen más nemzethez tartoztak. Egyáltalán nem törődtek olyanokkal, hogy az embereknek rokonai, barátai, családtagjai éppen határon túlon laktak, volt, hogy a gyereket elszakították a családtól, mert mikor elválasztották a várost vagy falut, a gyerek éppen a határ másik oldalán tartózkodott, és évtizedekig nem láthatta őt. Akkor nem volt internet, telefon és olyan sem, hogy átugrom a határon személyit felmutatva a rokonomhoz.

    A mai helyzet már fogósabb kérdés. Nagyon sokan harcolnak azért, hogy megőrizzék a magyarságukat, a magyarságot ezeken a területeken, sőt adott esetben revíziót is szeretnének elérni (legalábbis ott ahol a magyarok még mindig többségben vannak). Olyat is olvastam sokszor, főként youtuben, hogy hazaáruló, önfeladó féregnek tekintik azokat, akik nem harcolnak a magyarságért, pl. összeházasodott nemmagyarral, és azon a nyelven is beszél, stb..
    Ez ellen viszont harcolnak, növekszik a magyarellenesség (ugye azok a gonosz tótok), szélsőséges akciók (mindkét oldalról), egyre magyarellenesebb intézkedések, stb..

    Nagyon sokan inkább elfogadják azt, ami van, élnek nemmagyarként ott normálisan, minthogy a múltat nyalogassák (nekem is van ilyen nem vérszerinti rokonom felvidéken, szlovák férjével, 1 gyerekkel boldogan élnek, férje nem beszél szlovákul, egyébként rendszeresen jönnek nyaralni meg vendégségbe Magyarországra, Balatonra, stb.), és nem kérnek ezekből, többek között a kettős állampolgárságból sem.

    Végülis megszavazták a magyar állampolgárság lehetőségét a kinntélő magyaroknak, rögtön jött is a szlovák ellentörvény, hogy nem lehet magyar-szlovákai kettős állampolgár valaki, elveszik a szlovák állapolgárságot inkább (most nem tudom, hogy végülis ez érvényben van-e).

    Én úgy gondolom, hogy nem igazán számít az, hogy ki milyen nemzetiségűnek gondolja magát. Engem nem tart vissza a nemzetiségtudatom attól, hogy később akár elhagyjam Magyarországot, bár nagyon hiányoznának az ismerőseim, rokonaim, akik nagy valószínűséggel nem jönnének velem így egységesen. (nekem még az iskola váltás is nehezemre esik :D). Mindenki mondja magát olyan olyan nemzetiségűnek, ahol él, amilyen állampolgársága van.

    Mondhatnám úgyis, hogy ne ezzel a hülyeséggel foglalkozzon, hanem inkább tanuljon, szórakozzon, utazzon, szerezzen barátokat, ismerősöket, alapítson családot, és adja tovább a főbb értékeket utódjainak, ismerőseinek, stb.. Ezekkel kell foglalkozni, nem azzal, hogy hú most magyar vagyok, ha szüleim az voltak, de én nem ott éltem.