Vala a Mercury program hajnala, a kapszula orrában ott lesz majd egy ember. Csakhogy az ekkor alkalmazott hordozórakéták, így az Atlas is (amit a Mercury esetén használni szándékoztak) meglehetősen sűrűn voltak hajlamosak felrobbanni. Első körben logikus lett volna a Mercury esetén is a katapultülés, de egy robbanásnál (az Atlas folyékony oxigén és kerozin keverékét égette el) a katapultáló űrhajós egyszerűen megsűlne a robbanás hőjétől.
A Gemini esetén Titan II. hordozórakétákat használtak, ezek un. hipergolikus űzemanyaggal működtek, amelyek összekeveredve öngyulladásra hajlamosak. Egy katasztrófánál sokkal kisebb a létrejövő tűzgolyó általi hősugárzás, ezért ez nem olyan reális a "kétszersült űrhajós" veszélye. Plusz a Mercury esetén rengeteg munkát adtak a mentőrakéta-tornyok, ezt említettem lent, és jelentős tömeg pluszt is adtak a rendszerhez, a két katapultülés könnyebb volt, mint a torony.
Mikot jött az Apollo-Saturn V., és annak első fokozatában megint a kerozin üzemanyag, a mérnökök nekiálltak pro és kontra egymást meggyőzni, hogy mi az ideális megoldás. A katapultülés ellen szólt, hogy végig kell cipelni az egész úton a Holdig és vissza. A mentőtorony az világűrbe éréskor leoldódik, tehát a Föld-Hold majd a Hold-Föld úton már semmi plusz tömeget nem jelent. Az is gond, hogy csak egy nagyon rövid ideig (a repülés legelső és legvégső fázisában) áll fent a használhatósága. A mentő-torony legfőbb problémája az, hogy túl sok munkaórát igényel az előkészítése, karbantartása.
Egyes mérnökök pedig a mellett lobbiztak, hogy nincs szükség egyikre sem, mivel a Saturn annyira megbízható, hogy nincs egyszerűen rá szükség.
Végül kompromisszumként a mentőtorony mellett döntöttek.
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#12