Az űrrepülőgépek hattyúdala VII. rész

Több szempontból is elavultnak tekinthetõ. Köszönõviszonyban sincs a jelenleg (de akár az elmúlt 10-20 évben) elérhetõ technikai lehetõségekkel...

Ettõl még a mai napig az egyetlen újra felhasználható ûrhajótípus, és az emberi ûrutazásra alkalmas jármûvek szûk klubjának egyike. Természetesen tény, hogy az 1970-es évek technológiájára épül, de az eredeti tervek is arról szóltak, hogy az 1990-es évekre technológiai váltás jön (X-30 majd X-33).

Az persze tény, hogy semmilyen szempontból sem ideális a jelenlegi ûrprogramokhoz.

Több szempontból is elavultnak tekinthetõ. Köszönõviszonyban sincs a jelenleg (de akár az elmúlt 10-20 évben) elérhetõ technikai lehetõségekkel...

Más szempontokból veszélyesnek. Ez sajnos a gyakorlatban is beigazolódott..

Mindezeken túl nagyon drága is, fõleg úgy, hogy az ISS építésének befejezése után a sok szempontból egyedülálló képességeit sem lehet kellõképpen kihasználni...

Pont a lényege a cikknek, ami rámutat, hogy több okbül sem avult el, más okoból vonják ki...

csak elavult ez az expert technológia is, sajnálom azért hogy egy kilövést se láttam élõben

A Szojuz orbitális modulja nem tehermodul. Igaz, vannak rekeszek benne ilyen célra is, de alapvetõen a legénység tartózkodására szolgál, amíg célt nem érnek, ami az ISS elérése esetén kb. 2 nap. A leszállókabinban megpusztulnának hárman ennyi idõ alatt, nem véletlen, hogy annak idején nem vállalták az egyébként rizikózásra hajlamos szovjetek a Hold megkerülését egy ilyen megcsonkított Szojuzzal, am csak a leszálló kabint tartalmazta a mûszaki egységen kívül. Persze a Zond amúgy se volt problémamentes, de ez is egy ok volt az emberes küldetés mellõzésére.

Abban a kidobott urruhaban egy radio ado volt (egy slowscan adoval), amit radioamatorok probaltak kovetni, amig meg nem fagyott az aksi, ugyanis a ruhafutest nem kapcsoltak be, a radio meg nem urbeli hasznalatra volt tervezve. Igy a par het uzemidobol par nap lett.

Az apollok eseten a holdkompbol at kellett rakni a visszahozott kozeteket, a parancsnoki kabinbol meg az ennek megfelelo tomegu szuksegtelen felszerelest a holdkompba. Az apollo 13 eseten ebbol (is) majdnem baj lett, mert kozet nelkul leszallaskor mas volt a tomeguk.

Az iss-rol meg igazabol csak azt erdemes visszahozni, amit nagyon muszaly, mert a sojuzok visszatero resze nagyon pici. A felloveskor megy egy zsilip/teher modul (orbitalis modul), amit altalaban rakternek hasznalnak, de azt eldobjak a visszatereskor. A progress-ek annyiban ternek el, hogy a kabin helyen altalaban legkor nelkuli rakter van tartalyoknak, az orbitalis modul meg altalaban ugyancsak rakter (legkorrel), mivel itt van a zsilip. A szemetet is ide szoktak betomni, mert akkor iranyithatoan lehet megsemmisiteni.

Egyebkent ha az urallomasrol kidobnak valamit, akkor menetirannyal hattal, a Fold fele erdemes lokni, mert akkor biztos nem eri oket utol es hamarabb is semmisul meg...

Az ursiklo csovaja egyebkent inkabb az uzemanyagcellakbol jon, ha a belso ivoviztartaly mar tele van. Elvileg szenyvizet is dobhatnak ki, de arrol nem talaltam leirast.

Igen, a vizeletet a mai napig kiengedik az ûrsiklóból. Nemrég volt egy ilyen cikk, hogy gyönyörû látványban lehet részünk, csóvát húz az ûrsikló, és ahogy megvilágítja a nap, hûûû... A csóva a kieresztett pisi volt.

Azért álljon meg a menet, az ISS esetén például videókamera állványt és egy ammóniatartályt "dobtak" el, mert az ûrsiklóra nem akarták ráaplikálni õket. A tartály 2001-tõl 2007-ig gyakorlatilag használaton kívül volt, és nem merték megreszkírozni, hogy a visszatéréskor esetleg az elöregedett tartály szétessen, és a raktérben kárt okozzon. Egy év után égtek el a légkörben, ennyi idõ kellett, amíg az ISS pályájáról a sûrûbb légrétegekbe értek.


Az ammóniatartály "kidobása" Clayton Anderson, a 15.-ös küldetés fedélzeti mérnöke által, 2007 július 23.-án.

Azzal semmiképp...

Szükség esetén akár a Szojuzzal is fel tudják vinni (az orbitális kabinban elhelyezve), de visszahozni már nem tudják, mert nincs mivel.

Azzal, amivel a személyzetet. Azt nem lehet mondani, hogy nem volt hely, hiszen eleve fent volt.

De buli!

Szerintem biztos volt benne valaki. Jöhetnek az összeesküdõs elméletek.
<#nyes>

Mivel hozták volna le?

Kidobtak egy teljes ûrruhát? Miért nem hozták le?

EZ DURVA!!!

A széklet az Apollo (és elõzményei) esetén zacskóba volt gyûjtve, és a Földre visszahozták. Az ûrsikló esetén szintén, csak kiszárítják és összepréselik. A többi szilárd hulladék szintén visszajön a Földre. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy az Apollo esetén a hulladékot nem rakták át a Holdkompba, de erre utalóan nem rémlik semmi.

A folyadék kiengedése a világûrbe nem akkora probléma, mint írtam, az ûrsikló esetén is alkalmazzák, ha a szennyvíztartály megtellik.

Az ûrállomások esetén ahogy llax írja idõrõl idõre "szemetelnek", de az ilyesmi bevett, normális dolog.

Itt van például egy elhasznált ûrruha, amit a Mir személyzete "dobott ki":

Ûrhajók/ûrállomások által használt LEO pályán a "szemetelés" nem túl veszélyes dolog, tartós ûrszemetet nem képeznek vele.

Pl. a Szaljutokon is volt szemét kidobó zsilip...

pedig megvoltam gyõzõdve, hogy zacskóstól kidobták.. És mi lett a széklet sorsa? Ledarálátk, és úgy ment az ûrbe? Az élelmiszer csomagolóanyag?

Azok a jégkristályok nem sokáig maradtak pályán... A korai repülések többsége bõven 300km alatti apszisponttal rendelkezett, így a kristályok is erre a pályára álltak, ott semmi nem hajlandó sokáig pályán maradni...

Ejjj, többször nem csinálom azt meg, hogy félkómásan állok neki befejezni a cikket. A vizeleteszacskó tartalmát a világûrbe ûrítették, nem magát a zacskót dobták a világûrbe. Szó se róla, az apró jégkristályok (amivé alakul a folyadék) sem veszélytelen, de azért nem is ér fel egy mûködésképtelen mûholddal... 😊

"A korábbi ûrutazásokkor az ûrhajósok vizeletét egy zacskóba gyûjtötték, majd a világûrbe dobták"

A mûholdgyártók meg az ûrszemétre panaszkodnak...

jó czikk!

Elnézést kérek érte, amennyire tudom, igyekszem mellõzni, szegény Gz8 a megmondhatója, hogy milyen mély gödörbõl indultam anno az elsõ cikkeknél ilyen téren. Próbálok fejlõdõ tendenciát mutatni, legyen ez a mentségem. 😊

mert többmillió dollárba kerül az ûrfestéte 😄

Nagyon kúl a cikk!

Amúgy milyen retró már ez a WC, még a festékkopást sem állították helyre, pedig mibe kerülne az a 3-5 ecsetvonás!?
<#nyes>

A sorozat jó, de kérném a magyar nyelv gyilkolását mellõzni.
"elsõ négy repüléseknél"

Az egy külön érdekes téma, gondolom elõszeded a témához kapcsolódó korai elképzeléseket, terveket is.

A szkafander kérdése az én szemszögembõl: Igazából az ûrrepülõ kabinja elég masszív szerkezet a korábbi ûrhajókhoz képest (konzervdoboz vs. harckocsi), dehermetizálódással járó sérülés/hiba kockázata viszonylag alacsony. Ezek miatt a helyükben (és akkor) én is a vállalható kockázatok közé sorolnám a szkafander mellõzését.

Amúgy várom a sorozatodnak azt a részét (is).
Ha a biztonság témájában is maradsz a szigorú idõrendûségnél, akkor itt szerintem hegyekben állnak majd a kommentek, lesznek itt érdekes viták...

Remek cikk, Cifu! Köszi szépen! 😊

A biztonságtechnikáról még lesz szó a késõbbiekben, de elõre vetítve a témát azért ne legyünk teljesen igazságtalanok. Egy utasszállító repülõgépen sincs ernyõje vagy katapultülése - sem a személyzetnek, sem az utasoknak. Tény, hogy egy ûrrepülés egy "picit" komolyabb kategória, de az egész ûrrepülõgép program mögött az utasszálító gépek szintjén való üzemeltetés ötlete húzódott meg. A biztonságtechnika plusz költséget, plusz tömeget jelent, és mivel további alkatarészeket is egyben, további potenciális hibaforrásokkal is. Kell húzni egy határt, ahol a biztonságtechnika már "nem éri meg" a befektetést, az erõforrások befektetését. 100%-os biztonság úgy sem létezik, hiú ábránd.

A szkafander kérdése: ott a cikkben is látható kép, ahol még csak zárt sisak sincs a személyzeten, csak egy pilótasapka fejhallgatóval és mikrofonnal. A szovjetek is eljátszották a Voszhodnál, aztán a Szojuz-nál is. Náluk is emberéletek kellettek ahhoz, hogy belássák nem rossz dolog az az túlnyomásos ruha fel- és leszállásnál. Ne feledjük, hogy itt minden drága, és minden tömeget jelent. Könnyû lehetett rámondani, hogy végül is elhagyható. Megspóroltak vele X összeget és Y tömeget, az elöbbibõl úgy is kevesebb volt, utóbbinál meg végig problémával küszködtek (ne felejtsük el, hogy az ûrsikló SOSE volt képes az eredetileg tervezett 60 000 fontos hasznos teherbírásra!). Ha a költségeket nézzük, akkor ugye 400+ ûrrepülésre készültek 1981 és 1992 között. Legyen átlag 7 fõs személyzet, mindnek saját szkafander, egy SR-1 szkafander ára hozzávetõleg 250 000 US$. Ez 400 * 7 * 250 000 = 700 000 000 dollár. Ha teszem azt átlagolva egy szkafander 10 alkalommal újra használnak (mert mondjuk a pilóta és a kapitány ugyanazt használja) akkor is legyen alsó hangon 70 millió dollár. Ez pedig csak a ruhák ára, ehhez még jön akkor a nyomáspróbák, a ruhák ellenõrzése és javításának költsége, a ruhával kapcsolatos kiképzések költsége és így tovább. Azért ez nem elhanyagolható tétel.

Szó se róla, valahol faramuci helyzet hogy pont ezen próbáltak spórolni, de azért annyira nem tûnik sátáni ötletnek számomra, hogy így gondolkodtak. De a részletekbe majd belemegyek amikor oda jutok a sorozatban. 😊

Mondjuk a szkafandert én se értem minek kellett kihagyni, feltételezem minimális a költsége egy indításhoz képest mindennel együtt.

A korabeli propagandaszövegekben akkor is a biztonságról írtak...
A Szovjeteknél egyértelmû a "kényszer".

Az egy kicsit húzósabb, amikor a mérnökök is komolyan gondolkodnak a biztonsági-mentõ rendszerek totális elhagyásán. Ezt késõbb meg is tették (STS kettõnél több személyes repülései).
A katapultülés elhagyása (technikai oldalról szemlélve) érthetõ, de a szkafander hiánya az már nem... Itt nem volt kényszer. Hely is lett volna, a tömeg sem okozott volna gondot...

A Voszhod azért "jobb" példa, mert ott a magyarázat egyszerûen annyi volt, hogy a három (két) fõs személyzet egyszerûen nem fér el máshogy a Vosztok átalakított kabinjában. Aztán a Voszhod-1 csaknem katasztrófával végzõdõ útja után még a Voszhod-2 (látszólagos) sikere ellenére is gyorsan vége szakadt a Voszhod szériának. Azt a szovjetek is belátták, hogy ez így nem életképes.

Azzal nincs bajom ha nincs benne egyik sem, csak az a magyarázat. 😄

Voszhod:
Mentõrakéta: 0
Katapultülés: 0
Szkafander: 0

Nah köszi, így már érthetõ.

Azért csodálom egyes emberek magabiztosságát:
"Egyes mérnökök pedig a mellett lobbiztak, hogy nincs szükség egyikre sem, mivel a Saturn annyira megbízható, hogy nincs egyszerûen rá szükség."

A teljes történet dióhéjban:

Vala a Mercury program hajnala, a kapszula orrában ott lesz majd egy ember. Csakhogy az ekkor alkalmazott hordozórakéták, így az Atlas is (amit a Mercury esetén használni szándékoztak) meglehetõsen sûrûn voltak hajlamosak felrobbanni. Elsõ körben logikus lett volna a Mercury esetén is a katapultülés, de egy robbanásnál (az Atlas folyékony oxigén és kerozin keverékét égette el) a katapultáló ûrhajós egyszerûen megsûlne a robbanás hõjétõl.

A Gemini esetén Titan II. hordozórakétákat használtak, ezek un. hipergolikus ûzemanyaggal mûködtek, amelyek összekeveredve öngyulladásra hajlamosak. Egy katasztrófánál sokkal kisebb a létrejövõ tûzgolyó általi hõsugárzás, ezért ez nem olyan reális a "kétszersült ûrhajós" veszélye. Plusz a Mercury esetén rengeteg munkát adtak a mentõrakéta-tornyok, ezt említettem lent, és jelentõs tömeg pluszt is adtak a rendszerhez, a két katapultülés könnyebb volt, mint a torony.

Mikot jött az Apollo-Saturn V., és annak elsõ fokozatában megint a kerozin üzemanyag, a mérnökök nekiálltak pro és kontra egymást meggyõzni, hogy mi az ideális megoldás. A katapultülés ellen szólt, hogy végig kell cipelni az egész úton a Holdig és vissza. A mentõtorony az világûrbe éréskor leoldódik, tehát a Föld-Hold majd a Hold-Föld úton már semmi plusz tömeget nem jelent. Az is gond, hogy csak egy nagyon rövid ideig (a repülés legelsõ és legvégsõ fázisában) áll fent a használhatósága. A mentõ-torony legfõbb problémája az, hogy túl sok munkaórát igényel az elõkészítése, karbantartása.

Egyes mérnökök pedig a mellett lobbiztak, hogy nincs szükség egyikre sem, mivel a Saturn annyira megbízható, hogy nincs egyszerûen rá szükség.

Végül kompromisszumként a mentõtorony mellett döntöttek.

Volt ott komoly tömeg probléma is... Fõleg a "teljes értékû" mûszaki egység miatt. Maga a kabin gyakorlatilag egy "tuningolt" Mercury volt (mint ahogy Vosztokból lett Voszhod). Ugyanakkor rakéták terén még nem állt túl jól a NASA (elviekben mégis: a Saturn család elemeinek és egészének tesztelése ekkor már javában ment)...

Igen utána már én is megtaláltam, csak nem értettem hogy jött a 2 rakétás megoldás közé, egy üléses. De már ezt is megválaszoltad. 😄

Ezt is javítottam, a végén kissé összecsaptam, és benne maradt egy-két dolog, amit utólag másként fogalmaztam volna meg.

@ r4pt0r: A Gemini ûrkapszulákban katapultülésre tértek át, mert a mentõrakéta-torony átvizsgálása túl hosszadalmas volt indítás elõtt. Aztán az Apollo-nál megint visszatértek a mentõrakéta-toronyhoz, mivel a katapultülés inkább csak fércmegoldásnak tekinthetõ ilyen helyzetben.

Javítottam, köszi.

Azt nem írtad mi volt a hiba. 😄 Akkor bocs.

A mentõrakétáról van szó...

"Project Gemini was the second human spaceflight program of NASA, the civilian space agency of the United States government. Project Gemini was conducted between Projects Mercury and Apollo, with ten manned flights occurring in 1965 and 1966."

Egy elég komoly hiba a cikkben:
"Furcsa helyzet, mivel a korábbi Mercury, Gemini és Apollo is rendelkezett egy mentõ-rakétával"
Gemini???

A mûszerfalnál a mûhorizont és a magasságmérõ feliratai meg vannak cserélve. A mûhorizont jól láthatóan a kettes.

Ettõl függetlenül, a cikk hozta a szokásos magas színvonalát.

ahogy én tudom a normál magassági kormányt (ami egyben a csûrõlap is) csak a kifutópálya fölötti manõvernél(HAC asszem) kezdik használni magassági kormánynak, addig a fõhajtómûvek alatti trimlappal tartja az állásszöget.

Remek sorozat. Tiszteletem a tiéd!