bvalek2#111
Ez nem hit meg tetszés kérdése. Az általános relativitáselmélet olyan jelenségeket jósol meg, amiknek nem lenne szabad léteznie euklideszi térben. És még is léteznek, a "pocsék" könyvem egy kis matematikai bevezető után ezeket tárgyalja, de ha a szösszenetem nem tetszik, tudom javasolni Hraskó Péter tanár úr Általános Relativitáselmélet tankönyvét. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a teret és az időt együtt kell tárgyalni, és hogy pszeudo-Riemann téridőben élünk, ami ráadásul dinamikusan meg tud változni. Nem csak megszabja a testek pályáját, hanem követi is az anyageloszlást, hullámok tudnak kialakulni benne, és tágulni is tud.
Ilyenkor fel szokott merülni, hogy ez valami rugalmas anyag-e, de nem, ez benne az észvesztő. Az általános relativitáselmélet téridejében ugyanúgy méterrudakkal és órákkal mérjük a távolságot és az időt. De ha minden pontjában megmérjük, egy görbült, hullámzó, táguló felület rajzolódik ki. Például ha két porszem egymáshoz képest nyugalomban lebeg a világűrben, és gravitációs hullámok haladnak át azon a térrészen, akkor a két porszem közötti távolság periodikusan oszcillál, miközben mindkettő továbbra is súlytalan, és az égvilágon semmi sincs köztük, maga a téridő hullámzik.
Már a gravitációs hullámok közvetett bebizonyításáért is Nobel-díjat adtak 1993-ban. Nemsokára felbocsátják a LISA szondákat, amik egy űrbeli gravitációs hullámdetektort fognak alkotni (nem távcső, inkább óriás mikrofonnak kéne nevezni), úgyhogy lesznek itt még Nobel-díjak.