Gutmann#73
Mellesleg, ha már a naprendszerünknél tartunk, akkor a Föld-Hold kettős égitestrendszer elég bonyolult a Naprendszerünkben, pl. az Uránusz és 5 -nagyobb- holdja (Miranda, Ariel, Umbriel , Titania és az Oberon) ennél jóval egyszerűbben kering, majdnem pontosan középpontos, excentricitás nélküli pályán, nem retrográd és majdnem pontosan az anyabolygó forgási síkjában, ráadásul egyenlő keringési távolságokra egymástól. Jóllehet az egész Uránusz rendszer 98 foknyira ki van billenve az ekliptika síkjából a körülötte keringő holdakkal együtt. Ami még egyszerűbb az a Plútó - Charon ikerbolygó rendszer amely teljesen kötött keringésű, mindig mindkét égitest ugyanott fixen helyezkedik el a másik égboltján, egyforma távolságra. Az apró bökkenő hogy a Plútó-Charon rendszernek viszont a napkörüli keringési síkja tér el jelentősen az összes többi bolygóétól. Nem elég hogy elnyúlt elliptikus de ráadásul még dőlt is, szerencsére azonban nem retrográd. A Jupiter 4 galilei holdja közül a 3 belső 4:2:1 arányú szikronban kering, amíg az IO 4-et kering, addig az Európa 2-t a Ganymedes pedig 1-et. Ami viszont még a mienknél is bonyolultabb rendszer, az a Szaturnusz holdrendszere, nem is véletlenül van itt a Naprendszer legnagyobb gyűrűrendszere a sok ütköző feldarabolódó hold miatt. A legkülső holdja, a Iapetus pl. retrográd kering az összes többivel ellenkező irányba, más pályasíkban és elég excentrikusan is. A Neptunusz rendszernél azonban nincs ismertebb bonyolultabb bolygórendszer. Nem is véletlenül ábrázolják három egymásba lógó karikával. Három jelentősebb holja közül az egyik retrográd ráadásul belső keringésű, a másik majdhogynem az anyabolygó poláris pályáján kering. Míg a harmadiknak a legnagyobb az ismert excentricitása. Valószínűleg pont emiatt nincs a Neptunusznak gyűrűje , mert ha lenne vagy ha van is az olyan nyakatekert formájú lenne, mint egy mőbiuszgyűrű. Az Uránusznál a pásztorholdak már rég felkanalazták a gyűrűjét és ami még látszik az már halovány. A Jupiternél a szinkronban keringő holdak , szinkronkeringési beállásához is kellett vagy jónéhányszor tízmillió év, utoljára annak is akkortájt lehetett valami gyűrűszerű képződménye. A Mars mindkét holdja retrográd keringésű, és szinte bizonyos hogy "befogott" holdak a valaha felrobbant Phateon bolygó darbkáinak maradványából, amely ma a kisbolygóövezetet képezi. A Phaeton bolygó feltehetőleg rögtön a Naprendszer kialakulása után széthullott, vagy a Jupiter és Nap erős gravitációs szétszakítóerejének a következtében, vagy ugyanazon ok miatt ami a Földet is szétdarabolta 4 milliárd éve, sőt valószínűleg az akkor még Föld-Vénusz kettős rendszer közé csapott, ami a Földet a mai 23.5 fokos forgási sík eltérésére és a viszonylag gyors tengelyforgására kényszerítette, a Vénuszt pedig kisodorva a keringési síkból a mai pályájára helyezte viszont retrográd tengelykörüli forgással.