#102
De.:)
A gravitációs vörös-eltolódás is a relativitás elmélet része. Csak a tudósok más modellt választottak.
Görbült téridő topológia helyett (ami akár lehet statikus, vagy kvázi állandó állapotú is), egy végtelenbe tartó síkot, de emellett tágulót vizionáltak.
Ez a mozgás egy folyamatos téridő transzformáció, habár elvileg a relativitás elméletből nem szükségszerű, de egyfajta általános időt fog determinálni. múlttal és kezdettel (ősrobbanás), a jelennel (folyamatos tágulás), és egy progresszív akár végtelenbe tartó jövővel. Tipikus XX. szd-i modell. Inkább társadalmi, korszellemből fakadó, mint valós természettudományos meghatározottsággal bír.
Egy másik, talán statikus, de mindenképpen görbült, vagy akár bonyolultabb struktúrával rendelkező téridő kevésbé monolit, de lokális szinten teljesen eltérő időkkel rendelkezhet. Van benne időutazás, előre-hátra, meg amit akarsz. Tök izgalmas univerzum.
Lehet olyan szerkezetet alkotni, ami dinamikusan stabil, rezeg, de nem tágul, vagy omlik össze.
Egy fajta mechanizmus azonban kell, hogy a téridő görbület a grádiens legyen olyan hatású, hogy anyagi részecskéket szakít ki a vákuumenergiából, vagy épp tüntet el, a kialakuló különbségek kompenzálására.
Mi azonban ennek a kis mechanizmusnak a föltételezése, a fölfúvódáshoz, a sötét anyaghoz/energiához, meg más tudományos hókuszpókuszokhoz képest!? Pláne, hogy részben a tudomány már elismeri, pl párkeltés.
#102
