mcganyol#20
A fix árazás a probléma forrása, minden ember más összeget tud fizetni egy adott termékért.
Azokra a termékekre amiből korlátozott darabszám képes előállni (pl ferrari) azokkal ez rendben is van, mert valahogy el kell dönteni, hogy az a véges darabszám kihez kerüljön.
A gond itt azokkal a termékekkel van, ami a létrehozás után gond - és gyakorlatilag további költség - nélkül bárki rendelkezésére bocsájtható (digitális tartalmak). Itt ugye az egyszeri előállítás költségeit kell(ene) fedezni a vásárlóknak.
A hagyományos piaci modellel ugyan valamelyest ütközik ez a szemlélet, azonban más-más gazdasági helyzetben lévő szereplőknek igenis lehetne más áron kínálni ugyanazt a terméket.
Mint ahogy a 3 és 15 milliós autók közt sincs olyan valódi gazdasági különbség amit az áruk indokol. Van aki képes többet fizetni egy autóért, van aki nem képes, de ennek ellenére szüksége van autóra. Ezt jól ismerték fel az autógyártók és nagyon széles rétegek számára kínálnak "autót", gyakorlatilag státusz szimbólummá emelve azt. Egy kiemelkedően gazdag ember elsősorban nem azért nem vesz 3milliós suzukit, mert nincs benne bőrkárpit, vagy nem megy 250-el, hanem mert körberöhögik az ismerősei. Egy csoró diák is inkább méregdrága sportkocsit akar, mint gokart bérletet, pedig ha csak a "vezetési élmény" lenne a cél, a gokart bérlet ugyanúgy megtenné.
Arra kéne rájönni, hogy a digitális tartalmak mellé milyen plusz szolgáltatásokat és tartalmakat lehetne nyújtani, ami "feláras" és nem lopható.
Mondok buta példát tv minőségben letölteni egy filmet 50Ft, dvd minőségben 200, full hd-ban 1000. itt is éreznénk hogy az áruk nem indokolt, aki szegényebb annak amúgy sincs fullhd tv-je, az megveheti 50Ft-ért.
Szóval alapvetően mindent nagyon olcsón kéne adni és arra kéne rájönni, hogy aki többet is megengedhet magának érte, annak hogy lehet a kedvében járni, hogy hajlandó is legyen fizetni.