halgatyó#418
Sajnos jól mutatja ez a vita, hogy a demagógokkal milyen nehéz vitatkozni. Gyakorlatilag nem is lehet.
Ezeknek hiába ír le bárki bármit, néhány hozzászólás után újra előjönnek ugyanazzal az egetverő baromsággal.
Van itt egyre szaporodó rák (állítani könnyű, bizonyítani bajos), meg a viharok is egyre vadabbakká válnak ugye (nem itt, hanem mindenütt a sajtóban)
ha így "haladunk" akkor lassan már a földrengéseket is az emberiség nyakába varrják ezek.
A japán reaktorok pedig elvannak, Csernobil SEHOL. Nem is lehet. Lesz némi kibocsátás, aztán a többit majd bebetonozzák.
A cikkben van egy gyanús adat: "jód-131 szint hagyta el az erőművet, naponta 1,2-1,3 × 10^17 becquerel"
Véletlenül a kezembe került a paksi zónaleltár, hát kb. ennyi jód éppen van a zónában összesen, ez egyetlen nap alatt csak akkor tud kijönnni, ha a fűtőelemet megolvasztjuk (teljes tömegében, 2800 C fokon, ami itt kizárt, mert akkor már rég a föld alatt lenne az egész zóna!)
szóval ennek a 1,2-1,3 × 10^17 Bq adatnak kb. az 1%-a lehet igaz.
Sokan gondolják, hogy a tengervíz (illetve bármilyen bórsavmentes víz) váltotta ki a láncreakciót, ez a nyomottvizes blokkok egy részére igaz, ahol normálüzem közben van bórsav a hűtővízben. Egy forralóvizes reaktorba nem lehet bórsavat tenni, tehát a zóna geometriája és a szabályozórudak úgy vannak méretezve, hogy tiszta víz hatására a láncreakció nem indulhat be.
Ha a zóna geometriája jelentősen megváltozott (a fűtőelem darabkák egy része a tartály alján hever) akkor elvileg elképzelhető a láncreakció beindulása, de ekkor a felszbaduló hő hatására a víz azonnal szétdobja azt a néhány fűtőelemdarabot, és a láncreakció leáll.
Sajnos, azok a blokkok --úgy tűnik-- tönkrementek. Még nagyobb tragédia, hogy most az emberiség is kapott egy hatalmas ütést: sok ezer majom kezdett el az atomenergia ellen ordítozni.
Nem tudni, hogy mindez hová fog vezetni. Könnyen lehet, hogy a "demokratikus" (legalábbis annak hazudott) világrész, ahol 2 félmajom leordítoz egy mérnököt, nos ezek az országok gyorsabban tűnnek el a történelem süllyesztőjében, mint gondoltam.