halgatyó#59
Hú hát elég sok tévedést elolvastam ittenten
1.) Minden normális műszeren rajtavan, hogy a mutató vagy a szám (ha digitális kijelzésű) milyen egységben értendő. Az, hogy "10 egység" egy totál semmitmondó adat! De tényleg semmit mondó, pontosan íéró információtartalma van így. Annyi, mintha azt mondaná valaki, hogy a távolság az kérem 10. De hogy 10 milliméter vagy 10 kilométer, az már valahogy lemaradna.
2.) A "sugárszintmérő" műszer alapvetően két különböző műszert jelenthet: dózisteljesítmény mérőt (mértékegység pl.: nanoSievert/óra, mikroSievert/óra, milliSv/h, Sv/h), vagypedig felületi szennyezettség mérőt, ekkor a skála Becquerel/négyzetcentiméterben vagy Bq/m2 -ben vagy ezek valami más prefixumos változatában van.
3.) Az erős sugárzás NEM hasnyálmirigyrákot okoz! A sugárterhelés alapvetően kétféle: baleseti jellegű, vagyis rövid idő alatt nagy dózis, vagy foglalkozásszerű, amikor évek alatt, nagyon apró dózisokból adódik össze valami.
Jelen esetben baleseti jellegű sugárterheléssel (és NEM sugárfertőzéssel!!!!) kellett számolni, ez nyilvánvaló.
A sugárzás szervezere gyakorolt hatásait többféle szempont szerint csoportosíthatjuk:
-- azonnali hatások ill. késői hatások.
Az "azonnali" nem másodperceket jelent, hanem a hatástól függően 10 perctől néhány hétig terjedő időtartamot. (pl. a hányinger-tengeribetegség fél-1 órával a besugárzás után jelentkezik, a vérképromlás csak pár nap múlva, a kb. 20Sv fölötti (lokális) dózisoknál bekövetkező szövetelhalás pár hónap - pár év időtartamot jelent, nos ez már kissé kicsúszik az "azonnali" kategóriából)
A késői az évek múltán bekövetkező károsodást (betegséget) jelent, ami egyáltalán nem csak rák lehet!
-- véletlenszerűen megjelenő (sztochasztikus) vagy törvényszerűen megjelenő (determinisztikus)
Az előbbinél elméletileg nincs küszöbdózis, az utóbbinál pedig van. A kutatások (sokan sok helyen végeztek ilyet) kimutatták, hogy a véletlenszerű hatások jelentős részének a valószínűsége egy határig nem növekszik, ha a dózis nő, hanem csökken!
A HIVATALOS sugárvédelmi szabályozás azonban -- az óvatossági elv miatt -- inkább úgy veszi, hogy a sztochasztikus hatásoknál küszöbdózis nincs, és a hatás VALÓSZÍNŰSÉGE az, ami arányos a dózissal.
Míg a törvényszerűen bekövetklező hatásnak a SÚLYOSSÁGA az, ami a dózis növekedésekor nő. (a küszöbdózis fölött)
-- Végül a károsodás érheti a testi sejteket (ekkor a károsodás "szomatikus") vagy a szaporítószervek speciális sejtjeit, ami genetikai károsodást okoz, ez az UTÓDOKON jelenik meg, az esélye igen kicsi, kb. nulla, de a gyakorlatban ennél nagyobb értékkel számolnak, szintén az óvatosság miatt ("inkább kisebb dózist kapjon mint többet")
Az a hasnyálmirigyrák egy totális tévedés, a sugárzás a legritkább esetben okoz ilyet!
A szervezetet ért sugárterhelés kétféle:
--külső sugárterhelés
ilyenkor egy szervezeten kívül elhelyezkedő sugárforrás pl. röntgentkészülék, radioaktív alkatrész, egy helyiség falaira és padlójára lerakódott radioaktív anyagok, vagy a talajra kiülepedett vagy a levegőben, a szervezeten kívül (akár több száz méterre) lévő radioaktív anyagok sugárzása okozza a dózist.
külső sugárterhelést a gyakorlatban leginkább a nagy hatótávolságú sugárzások okoznak.
-- Belső sugárterhelés
Akkor jön létre, ha a sugárzó izotópok a szervezetbe kerülnek. Általában belégzés útján, ritkábban lenyeléssel, és elméletileg a bőrön át felszívódva is történhet, bár ezt elhanyagolhatjuk.
Mivel a radioaktív izotópok kémiailag ugyanúgy viselkednek, mint a nem radioaktívak, a szervezet kémiai folyamataiban ugyanúgy vesznek részt.
A belső sugárterhelés -- ha létrejön -- a gyakorlatban sokkal kellemetlenebb és veszélyesebb. A szervezetbe kémiailag beépült radioaktív izotópok általában nem távolíthatók el, kivéve párat, ami magától kiürül (pl a tricium ami a hidrogén izotópja és a szervezet vízháztartásában vesz részt)
Jó lenne ha legalább itt sikerülne már kiirtani ezt az agyaszar "sugárfertőzés" szót, ha már a sajtóból úgy látszik lehetetlen.