halgatyó#194
Vannak olcsóbb "doziméterek" is.
A sugárzásmérő alapvetően kétféle:
1.) valamilyen pillanatnyi állapotot mér (dózisteljesítményt vagy felületi szennyezettséget, esetleg aktivitáskoncentrációt de az már bonyolultabb),
2.) az integális doziméter (ezt hívják doziméternek) ami valamennyi ideig összegzi a kapott sugárzást, és az időszak végén ezt valahogyan kiértékelik (és nullázzák az újabb méréshez, amennyiben többször felhasználható)
A pillanatnyi sugárzási állapotot mutató sugárzásmérőnek --szerintem-- nagyobb megnyugtató hatása lenne rövid távon. Ezek azonban valóban elég drágák, egy elegendően pontos és széles méréstartományú műszer, mint az FH40GL10 (Eberline gy.) kb. 600ezer Ft.
Ez mér integrált dózis is, és dózisteljesítményt is, kb. 50 nanoSv/órától 10 Sv/óráig (NEM GM cső, hanem proporcionális detektor van benne)
Vannak félvezető detektoron (ez NEM a félvezető spektrométerekben alkalmazott nagytérfogatú és igen drága eszköz) hanem egy közönséges kis dióda zárófeszültség alá helyezve.
Az ilyen készülék olcsó, de nem túl pontos és a méréstartománya sem túl széles (a kis dózisokkal gond lehet)
Integrális doziméternek a legeslegjobb a TLD. Egy db TL doziméter (ami 2-3 kis chipet tartalmaz) kb. 1000 Ft-ból kihozható ha lakossági célra készül.
A mérési tartománya elképesztően széles (a TL anyag megválasztásával 10 mikroSv-től több száz Sv-ig lehet vele felmenni, vagyis az emberi test számára fontos dózistartományt bőven magába foglalja)
Hátránya, hogy a kiértékeléséhez viszonylag drága készülék és valamilyen semleges nagytisztaságú gáz kell, ami "terepen" ritkán hozzáférhető, labor kell hozzá.
Ha egy területen még létezik "lakosság" (vagyis nem egy 10km átmérőjű meteor esett le) akkor val valamiféle irányítás és van labor is.
A világháborúból megmaradt muzeális műszerek gyakorlatilag használhatatlanok.