remark#191
Érzem, hogy a látszólagos ellentét ellenére mi sok mindenben egyetértünk.
Ez is egy eleme az életminőségnek, sok egyéb mellett.
A bajom az, hogy te mások számára definiálod, hogy mi az, hogy életminőség. Ez a baj a gazdasággal és a politikával is, hogy aki megteheti, az mások számára definiál dolgokat. Ez a baj az atomenergiával is.
A gazdaságosságról érintőlegesen szóló soraimat nem értetted alapjaiban.
De értettem. Te nem érted. Az ember életében nem minden "esemény" zárható pozitív energia-, áru-, erőforrás-, pénz-, vagy akármimás-egyenleggel.
Az ember az ennél több. Tehát általánosítva a mondandóm annyi, hogy az ember életében felmerülő kérdések közül nem mindegyikre ad válasz "a pozitív bármi-egyenleg". A negatív egyenleg ugyanolyan jó sok esetben. Sőt, néha pont az a cél.
Aki az életét nem egy valamilyen pozitív-egyenleget a középpontba állító elmélet mentén éli le, azon emberre te ráerőlteted azt a világot, ahol a cél az, hogy valahova 2 nap helyett 2 óra alatt lehessen elutazni. És a mostani világ ilyen "számosított" célokat fogalmaz meg csak. Másban nem is tud gondolkodni.
Tehát mikor azt írod, hogy "Kinek van leginkább szüksége az atomenergiára? Pont a kisembernek! A dolgozó középosztálynak.", akkor mások számára határozol meg célokat, ráadásul "számosított/mennyiségi célokat", és ezzel a "minőséget megcélzó terveket" automatikusan háttérbe szorítod. Jó ez így?
Valakik létrehoztak egy nyelvezetet, amely segítségével az ő filozófiájuk, életszemléletük, véleményük jól megfogalmazható (frappánsan, precizen, a közember számára is felfoghatóan, hosszas magyarázgatások nélkül), a velü ellentétes életszemlélet és vélemények pedig szinte sehogyan (hosszas magyarázkodással)
Wow! Kedvenc témám! Ugye, hogy érted te, hogy mi a baj a gazdasággal és a politikával? Hogy létrehoz ilyen keretrendszereket, melyekből az ember nem tud kitörni! Azt mondod szabadon élsz a világban? Pedig nem egészen. Rengeteg rejtett (láthatatlan, de érzékelhető) cellából áll a világ, és az ember egyik cellából a másikba vándorol, ezt hívja szabadságnak. Magad is megfogalmazod, hogy bizonyos fogalomrendszer által meghatározott cellába vagy zárva. Hát pontosan erről van szó!!
Ezek érdekes dolgok, és kitűnő téma lehetne az NWO topikban!
A gazdaságosságot megpróbáltam megmagyarázni a mérleggel.
És én megértettem. Jó volt a leírás, így szinte félreérthetetlen volt. De másról van itt alapjában szó.
Itt vagyok pl. én. Teljesen más az életvitelem, mint másoknak. Mikor valaki még 10 konyhai gépet akar venni a mostani 20 mellé, akkor az õ igényeire hivatkozva felépítenek egy huszadik reaktort is. Minek? Kinek? Ennek a balfácánnak, aki nem tudja, hogy mire való a kés?
Szóval mikor alternatívákban gondolkodunk, akkor jó lenne, ha a fogyasztás oldalt is felülvizsgálnánk. Ki és hogyan kényszeríti az emberiséget arra, hogy olyan mennyiségű energiát akarjon "elfogyasztani", melyet saját maga nem tud előállítani, így energiaszolgáltatóktól kezd el függeni. Ki az, aki függőségi helyzetbe taszítja az embereket? És függőségi helyzetből ezer féle van, nem csak pl. áram nélkül képtelen élni egy átlagember, de rengeteg más szolgáltatást is igénybe vesz, (és itt a lényeg) többet annál, mint amennyire magától szüksége lenne.
Én pl. örömmel üdvözölnek olyan megoldásokat, politikai és gazdasági változásokat, ahol a projekt egy számosított paraméter mentén negatív egyenleget célozna meg úgy, hogy egy nem számosított, azaz minőségi paraméter vonatkozásában "pozitív egyenleget" célozna meg. (Utóbbi idézőjelben, mert a minőséget nem tudjuk és/vagy akarjuk számosítani általában. Pl.: Jól érzem magam. Mennyire? 7/10 vagy 9/10? Izééé... lehet hogy 8.5/10. Ki tudja?)
A lényeget kellene itt megérteni. Már több ezer éves szent iratokban is benne van, hogy a profitot úgy lehet maximalizálni, ha a másik felet függőségi helyzetbe hozzuk, mert akkor az alkut nem két egyenlő fél fogja meghozni, hisz az egyik előnyben lesz. És ki van most előnyös helyzetben? Ki az aki félti az előnyös helyzetét? Biztos hogy csak engem foglalkoztatnak ezek a kérdések?