-
#133
Nézzük, hm, mire is kellhet egy kísérleti atomrobbantás?? Nagy a választék, na még gondolkodom rajta, bár az ugrik be egyből, hogy a szélgépre kerestek alternatívát, vagy a sütőre..., de nem kapkodom el a választ.
Csak a te kedvedért. Ez egy 2008-as kommentem szerkesztett változata.
Régen tényleg kicsit túl sok atomfegyert halmoztak fel, de ennek oka is volt. A kölcsönös elrettentésre való képességet akkor is meg kell őrizni, ha valamiért az ellenfél első meglepetésszerű csapása sikerülne is. Tehát egy támadást elszenvedve és túlélve is képesnek kell lenni az ellenfélnek olyan veszteséget okozni, hogy még akkor se érje meg neki az egész akció. Ehhez kell egy két dolog.
Három fő fegyvernem képes startégiai atomcsapásra. Interkontinentális bombázók, ICBM-ek silókban, mobil MRBM és ICBM és atomtengeralattjárókról indított ballisztikus rakéták. Namármost még Robert McNamara idején úgy alakították ki ezt az erőtriászt, hogy bármelyik fegyvernem képes legyen - a bombázóknál remeg a léc, de erősen - elpusztítani s SZU iparának, lakosságának és fegyveres erejének legalább 50%-át. Ehhezelég decens számú robbanófej kell. (Tudni kell még, hogy egy város pl. hatékonyabban pusztítható 3 db 300 kt-ás robbanófejjel, mint 1 db 1 Mt-sal. Itt jó a MIRV, lásd később)
1. Tengók.
Ez utóbiak kezdetben "csak" 3000-4000 km-re tudtak ellőni, viszonylag közel kellett menni a céponthoz. Ma már ez sem kell, azok is elröppennek 8-9 ezer km-re. Gyakorlatilag azonnal indíthatók kihajózás után. A tengók alapvetően a hazai vizek környékén (Barnets-tenger és Mexikói-öböl és Barmudák környéke) vagy az Északi-sark jege alatt őrjáratoznak. Ezek biztonságos vizek és igen jól elrejthetőek a tengók. Igazából ezek a legnagyobb elrettentő erővel bíró hordozóeszközök.
Ennek megfelelően kiemelten kezelik őket, még ma is titkosak a rendszerek valós képességei. Még ma a US Navy sem tudja po tosan, hogy adott pillanatban hol van a saját hajója, őrjárati terület van kijelölve. A vadász tengeralattjárók száma kb. kétszeresen múlta felül az ellenfél rakétahordozóiét. Folyamatosan követik az ellent váltásban és egy részük meg óvja a sajátokat.
2. Bombázók
A bombázóerők kezdetben B-36, B-47 és B-52 gépek voltak ('50-es évek). Az 60-es évektől már csak B-52. Ekkor még csak gravitációs bombákkal mértek volna csapást. A '60-as években a rakétás légvédelmi rendszerek (SA-2, SA-5) és nagy sebsségű elfogóvadászok miatt (Szu-15, MiG-25, Yak-28) szükségessé vált már valamiféle hosszabb kard ezekre is. Ilyen volt szuperszonikus a Hound Dog rakéta vagy angol gépeken a Blue Steel és Blue Danube. Még ezeken is Mt nagyságrenű töltet volt, de ez már 200-300 km-ről indítható volt. Első lépésnek jó volt. A '70-es évek végén '80-as évek elején már ez sem volt elég.
A nagy magassában repülő bombázók sebezhetőek voltak. Ennek eredménye lett a B-1 Lancer, ez alacsonyan (30 m!)közelítette volna meg a SZU-t a sarkivédken kereszetül ahogy többi gép is. (Nézzétek meg Google Earth-tel vagy földgömbön, hogy mi a legrövidebb út a USA-ból a SZU fele. A szovjet radarhálózat, légvédelem és reptér hálózat itt fimonan szólva foghíjas volt.
(Titokban a Hidegháborúban nagyon mélyen berepültek a jenkik, erről a mai napig alig tudni valamit.)
A támadófegyverzet is más volt már. Szubszonikus, de alacsonyan repülő manőverező szárnyabombák, BGM-109 Tomahawk, AGM-86, stb. Ezt szokták "robotrepülőnek" vagy "cirkáló rakétának" hívni tévesen. Nem repülő mert egyszer használatos és nem raktéták, mert gázturbinás hajóművűk van, mint a repülőgépeknek. Angol kifejezés a "cruise missile"
Na ezekből vittek / visznek forgótárban a B-1-es gépek asszem 12 db-ot, de a régebbi B-52 is vihet ilyen természetesen. Ezek már 1500 km-ről is indíthatók és 2500 km-ert is képesek repülni akár tehát nem kell nyílegyenes
repülniük, bújkálhatnak a domborzat segítségével. Nehéz levadászni őket, ezek ellen lett a MiG-31 létrehozva.
3. ICBM
Az első ICBM-ek körkörös szórása még 8 km (!) volt, tehát ennyivel is mellémehett a célnak. Ezért akkor még elég masszív hatóerejű robbanófejek voltak, megatonnás kategória és 1 db volt egy raktétán. A körkörös szórás a '80-as évek óta már 80 méter környékén van! Ilyen közelről már rakétasilók sem nyújtanak kellő védelmet...A '70-es évek közepe óta már a MIRV-ök korát érjük. Egy rakétában több robbanófej van (ajkár 6-12 db is!). Az ilyen rakétával csak viszonylag közeli célok támadhatóak (500-600 km). Előny viszont, hogy egyetlen támadórakétával az ellenfél arzenáljának töredékét el lehet pusztítnai. Ha ez ellenfél rakétái is MIRV-vel rendelkeznek ez az jelenti, hogy egyetlen támadórakéta feláldozásával az ellenfél igen tekinytélyes számú tobbanófeje pusztítható el. Bátorít az első csapásra.
Namármost egy meglepetésszerű támadás esetén pesszimista szemlélettel az egyes fegyvernemek indítás előtti vesztesége akár 90% is lehet. Tehát ennyi hordozóeszköz elpusztul (vagy robbanófej). Na akkor a legyártott robbanófejeből amik stratégiai rakétákon vagy ilyen hordozóeszközökön van. 10'000 esetén marad 900 db. Első hallásra még ez is sok. Viszont van ellentevékenység és műszaki hiba is. USA becslése szerint a hordozóezköz már sikeresen elhagyó robbanófejek cirka 25%-a nem ért volna célba, vagy nem detonált volna a robbanófej.
Miért? Nott itt jön végre a lényeg. A robbanófajet is öregszenek, a bennük levő Pu bomlása hőt fejleszt. A precíziós részeket egy idő után tönreteszi maga a hasadóanyag, de a folyamatos bomblás miatt a hasadóanyag mennyisége is csökken. A hagyományos bombáknak is van élettartama, a nukleáris fegyvereknek is.
Viszont látod, hogy a technika folyamatosan fejlődött, n+1 fajta robbanófejet fejlesztettek ki és állítottak hadrembe. Viszont ki kellett próbálni x időnként mindegyikből egyet, hogy vajon tényleg működnek -e. Volt olyan, ami nem pukkant el elsőre. Ez nem volt akkor modellezhető. Most már igen, mert van kellő adatbázis.
A másik ok amiért sokat robbantottak, mérési adatok magáról a bombák hatóerejéről és kifejetett pusztító hatásról, hogy numerikusan modellezni lehessen a folyamatot. Ezért elvben ma már nem kell robbantani, hogy egy új fegyver képességeiről nagyjából képet alkothass. A franciák utolsó robbantási sorozata is ezekről a mérési adatokról szólt, hogy validálhassák a saját modelljeiket.
Így már világos miről is van szó? A legtöbb ember nem látja ezt át és nem is tud erről.