halgatyó#150
A lokális gazdaság bizonyos területeken igen jól működne, más területeken meg nyilván nem. Számítógép-processzort vagy harddisk-csapágyat nem biztos hogy minden kis ország gyártani fog. Viszont a mezőgazdasági termelésben a jelenleginél sokkal nagyobb szerepe kellene hogy legyen. (És ne feledjük, hogy a mezőgazdasági termékek nagy tömegű, nagy szállítási kapacitást igénybevevő termékek)
Elrettentő példa az, amit az EU művel a gyarmatokkal a mezőgazdasági kvóták ügyében. Hadd ne minősítsem, mert nem akarok nagyon csúnyán beszélni.
A cukorgyáraink és a konzervgyáraink gyakorlatilag felszámolva, az állattenyésztés és a tejtermelés lerohasztva, az EU most épp ketrecharcosi babérokra tör (úgy értem tyúkketrecharcosi)
Lehetne hosszasan sorolni (autóbusz-gyártásunk, hajógyártásunk, vasúti vagon és mozdony gyártásunk, háztartási gépgyártásunk, stb...), de itt témán kívüli.
Ami miatt mindezt leírtam: a szállítás jelentős megdrágulásával mindenképpen nőni fog a lokális gazdaság szerepe. Reménykedjünk abban, hogy nem a kora-középkori önellátó kisparaszti gazdaságok szintjére fogunk visszasüllyedni.
A szállítási költségek emelkedésén túl a technikai fejlődés is változtathat a ma érvényes gazdaságossági adatokon (a lokális gazdaság lehetőségeiről). A robotizálás lehetővé teheti (hogy tényleg teszi-e, abban nem lehetünk biztosak, de a tendenciák előrevetítéséből ez remélhető) szóval a robotizálás gazdaságossá teheti olyan termékek előállítását, amelyeket ma csak hatalmas üzemcsarnokokban lehet megfelelő minőségben gyártani (pl. pont az előbb említett harddisk-csapágyakat, de ide tartozhat még sok modern preciziós termék).
Az nyilvánvaló, hogy a krómbányászat és kohászat (és társai) soha nem lesz lokalizálható.
)