A levéltárolás módjainak előnyei, hátrányai
-
#20
5 éven át könyvtártudományt tanultam, hallottam a mikrofilmről és a microfiche-ről, köszönöm :)
Az is tulajdonképpen nyomtatvány képét, szem által feldolgozható módon tárolja, lekicsinyítve. Ilyen alapon a klasszikus mikrofilm "analóg" módszerként elkönyvelhető, a digitális-elektronikussal szemben. A cikkben említett kódolással megintcsak ott van a gond, hogy a kódolási algoritmust, a felhasználáshoz szükséges szoftvert ugyanúgy el kell tárolni valahol valahogy, mint egy digitális rendszernél - .txt-ket sem mindig egyszerű visszafejteni az eredeti módszerek nem-ismeretében (ékezetek, kódolás, karakterkészlet, kezdve onnan, hogy hány bit egy karakter egy adatfolyamban - 7, 8, 16?), nemhogy bonyolultabb formátumokat (képek, formázott dokumentumok, adatbázisok, stb.). Ezt a cikk is egy könnyed mozdulattal elkerüli: "precluding the risk of data loss as technology diverges away from today's standards." - igen, találtak egy olyan rendszert, amit egy lámpával később "vissza lehet olvasni", ha van hozzá számítógépünk, ami a képből ki tudja találni, hogy milyen kódolást alkalmaztunk rajta, milyen tömörítési algoritmust használtunk, és a visszanyert file-t be tudjuk valamilyen programba olvasni. A papírnál egy feltétel van, a nyelvet (vagy valamilyen utódját) ismerjük, amivel leírták - és mivel a nyelvet beszélni szokták, így könnyebben fennmarad.
A fólia tartós, de azokat az anyagokat talán kicsit jobban kell őrizni (hőmérséklet, savmentes környezet, stb. - mint a fotófilmeket), mint a klasszikus papírt, voltam a Néprajzi Múzeum fotótárában, látom, hogy a régi (100 év körüli) filmekre és üveglapokra milyen módon vigyáznak (hőfok, páratartalom, filmek tokozása, hogy egymáshoz ne érjenek, ne ragadjanak hozzá semmihez). Drága dolog.