• Sir Quno Jedi
    #37
    A jól kiképzett űrhajós túl drága ahhoz, hogy az űrben császkáljon, kockáztatva az életét, hátha egy kósza mikrometeor kinyírja. Az a dolga, hogy bent dekkoljon az űrhajóban és ha kint szerelni való akad, akkor beül a vr-be és szépen a robottal odakint megszereli amit kell. Mindeközben az űrhajó biztonságos mélyében csücsül és kávét csürcsölget szívószálon. Ha meg a meló túl sokáig tart, akkor a haverja ül be helyette később és az folytatja a melót, ezt akár napokig is ismételve.

    Ez lenne a lényege a gépesítésnek. Arról nem beszélve, hogy kritikusabb szereléseket a földről iránytva is elvégezhet így a lenti személyzet. Mégis más az, ha egy berendezést a saját tervezőmérnökei buherálgathatnak a földi központból. Ez új távlatokat nyit. Míg a földi személyzet és a robot szervizel, addig a hajó legénysége végezheti a napi rutinját, a méréseket és kísérleteket, amiért valójában odaküldték őket, ezzel súlyos milliókat takarítva meg (nomeg időt).