#47
Pedig majdnem biztosan így van, már csak ha abból indulunk ki, milyen nehézkes szinte bármilyen pókfaj egyedeinek az egymás közti fizikai kontaktust megteremtenie, legyűrve az "alapprogramot", a végtelenül territoriális viselkedést (mely bizonyos fokú önreflexiót is jelenthet, az állat tisztában van vele, hogy nincs mitől tartania az adott környezetben, csúcsragadozó. Hogy ezt miért nem egyszerű ösztönnek ítélem csupán -van benne bőven az is-, arról később) és közel engednie magához egy fajtájabelit, természetesen ellenkező nemmel. Ha a pók nem lenne tisztában azzal, hogy a saját tükörképét látja, csak egy azonos nemű fajtársat látna, mellyel szemben feltétlen agresszióval kéne reagálnia, mégsem teszi.
Másrészt póktartóként pontosan érzékelem, hogy határozott hangulat skálával, idézőjeles személyiséggel rendelkezik minden egyed, például azonos alomból származó két pók más-más fajta eleséget preferál jobban, más helyeket, szituációkat kedvel rutin életfunkcióinak lebonyolítására ugyanúgy, mint bármelyik ember vagy sárgarigó. Egy másik példa a szavak nélküli tudatra: Adott hálószövő pókfaj egyedei azzal növelik meg saját rovarfogási esélyeiket, hogy a réti fűfélék tetején kifeszített hálóba fehér mintázatokat szőnek, melyeket a zsákmányállatok kívánatosnak tartanak és belerepülnek. Minden egyed mintázata más és más, a kísérlet azonban kimuatatta, hogy NEM a mintázat alakja és formája számít a zsákmányállatok szempontjából, csupán a megléte vagy nem megléte, azaz a minta milyensége nem evolucionáris jelentőségű, hanem egyéni preferencia kérdése (amit ugyan nem mernék művészi érzéknek nevezni, de nem áll tőle túlságosan messze), márpedig ez valamiféle (önreflexív) tudatot feltételez.
Ugyanilyen példa lehetne a lugasépítő madarak elképesztő találékonysága, mellyel saját alkotásokat hoznak létre erre teljesen alkalmatlan testfelépítéssel, ugyanakkor itt a tét a párzás, vagyis nem tekinthető pusztán egyéni preferenciának, ettől függetlenül meghökkentő dologokat képesek alkotni, melyek bizonyos szintű absztrakciós képességeket nem feltételezve nehezen lennének megmagyarázhatóak.
A közönséges tintahal többszázezer szín, mintázat, bőrminőség és ezek variációjából felépülő "szóból" álló nyelvi szótárát (az angol nyelv körülbelül 200.000 szót tartalmaz) már meg sem említem...
Másrészt ha azt feltételezed, hogy a nyelv ismerete elengedhetetlen a gondolkodáshoz és az emlékezéshez, ezért nem tudod felidézni a gyerekkorodat, akkor kérlek idézd fel nekem, hogy mit csináltál és mire gondoltál épp egy hete, mondjuk 15 óra 36 perckor...
Menni fog? :)
#47