#28
Mellesleg a szingularitás, amilyennek az ősrobbanás előtti világegyetemet mondják, vagy amilyen egy feketelyuk maga is, gyakorlatilag ellenkezik a kvantummechanika törvényeivel.
Ugye ott van a pauli elv, ami kimondja, hogy két azonos kvantumállapotú (beleértve a spint is) fermion nem foglalhatja el a tér ugyanazon pontját. Egyszerűen a részecskéket leíró hullámfüggvények úgy adódnak össze, hogy azon a helyen nullát vesznek fel, ha a másik is ott van.
Ebből következik minden olyan dolog, amit mi az ANYAGGAL társítunk: a szilárdság, az hogy nem lehet az egyik anyagot a másikba beleeröltetni, csak határok között.
Pl. vannak a neutroncsillagok, amelyek a ma ismert legsűrűbb anyagi testek. Mert ugye valójában fekete lyukat meg közvetlenül nem láttak, mert nem is lehet őket megfigyelni. ami kb olyan bizonyíték, hogy az bizobnyítja a láthatatlan angyalok létét, hogy nem látjuk őket! A neutron csillagoknál is érvényesül a Pauli elv, ezért nem zuhannak még tovább magukba. De a következő lépcsőfok a kvarkcsillag lenne, de azt meg nem láttak még túl sokat.
Szóval egyáltalán nem biztos, hogy létezik mindaz amit szingularitásként értelmezünk, vagy pl az sem hogy a vöröseltolódás valóban egyfajta távolodási sebességet, vagy távolságot jelent.
Ha pl ha a téridő szerkezete kicsiben is nagyon "buborékos", akkor egymás mellett azonos "távolságra" lehetnek olyan részek, amelyek rettentően eltérő vöröseltolódási képet mutatnak.
A világegyetemet egyetlen nézőpontból látjuk ma. Kialakítunk egy elméletet erre, de ez nem biztos, hogy az általános nézőpont, és az általános elmélet.
Ha pl. egy völgyben élek egész életemben, akkor gondolhatom, hogy a hegyek és az ég valahol találkoznak. És eszembe sem jut, hogy az egész sokkal nagyobb, és épp ellenkezőleg görbül, és a bolygó is egy végtelen nagy űr részét képezi.
#28