#74
Igazad is van, meg nem is - hiszen véleményeket fogalmazva csak így lehet beszélgetni.
Doktori disszertációkat lehet írni a témában, olyan szintű, olyan mélységű a kérdés, hogy milyen dolog is a (mesterségesen gerjesztett) közízlés, és az azt kiszolgáló (és egyúttal befolyásoló) filmipar működése.
Minden országban, minden kontinensen gyártanak közízlést megbotránkoztatóan kaki, filmnek (sorozatnak) csúfolt végterméket.
A tendencia az, hogy egyre többet Amerikában.
Ha csak kicsivel jobbat lát az ember az unalomig látott sablon-történetek, feldolgozások, szereplőgárdák után, akkor kezdi hinni, hogy az a termék már egyenesen kiváló.
S inkább tengetem magam ebben a hitben és nézek új források felé, mint kanalazzam a következő reboot, képregény és európai/ázsiai filmfeldolgozást, kék szemű, szőke amerikai sztárokkal.
[Természetesen, az előzőekben általam leírtaknak megfelelően, mert biztos lesz olyan, amit megnézek még]
A "szórakozás" köztudottan szociális tevékenység - csoportdinamika, konformitás. Ha egy 10 fős társaságból 5-en amerikai szart mennek nézni, akkor a másik 5 is megnézi, és lassan "szórakozni" kezdenek rajta [holott, lehet, hogy 5/5 "sugárban hány" az ikszedik mozgó-képregénytől, Perry Hottertől, vámpír takonytól, robotmesétől...]
#74