Irasidus#83Ez a kijelentésed tényszerűen nem igaz!
Az a helyzet, hogy az ilyen félszabályos változóknál teljesen normális, hogy hullámzik a fényességük: időnként fényesebbek, máskor halványabbak. Jó, de hát most olyan hirtelen elhalványodott, és még sosem volt ilyen halvány, nem? Nos, akkor nézzük meg jobban, hogyan is viselkedett a Betelgeuze az elmúlt hónapokban!
A fénygörbén jól látható, hogy már az előző télen is jelentősen elhalványodott a csillag, néhány hónap alatt közel 1,0 magnitúdóig csökkent le a fénye, s tavaly december elejéig is nagyjából hasonló ütemben halványodott, csak most egy picivel halványabb lett.
Ha a történelmi adatok között kutakodunk, akkor kiderül, hogy a XIX. században több csillagász is észlelte 1,2 magni körülinek a Betelgeuzét: John Herschel 1836-ban és 1839-ben, Argelander 1842-ben, Baxendell 1881-ben. Az ATEL 13365. számában Guinan és munkatársai arról számolnak be, hogy a karácsony előtti napokra (vagyis két héttel ezelőttre) az alfa Ori fényessége 1,29V magnitúdóig csökkent, ami a fotoelektromos mérések megkezdése óta az eddigi leghalványabb érték. Ugyanakkor Guinanék azt is megjegyzik, hogy Joel Stebbins 1926/27 telén 1,25V fényességűnek mérte a csillagot. Az AAVSO vizuális észleléseken alapuló régi fénygörbéjén pedig az is látható, hogy 1940/41 telén, valamint 1945 és 1947 között többször is 1,3-1,5 magnitúdó körüli minimumfényességet ért el, vagyis nagyjából annyira halvány volt mint most. Jeremy Shears (BAA/VSS) pedig azt írja – valószínűleg brit vizuális észlelések alapján –, hogy az 1970-es évek végén ért el 1,5 magnitúdót az alfa Ori.
