#117
Ja, biztos.
Mondjuk én sem voltam párttag. Amikor jelentkeztem az egyetemre, velem együtt jelentkezett egy velem egy beosztásban, velem egyidős párttag.
Ő kapott párt-ajánlást, én nem....
Aztán én 100%-ot hoztam, ő 10%-ot, így engem vettek fel.
Ezután őt kinevezték főnöknek, (érettségivel, egy sikertelen egyetemi felvételi után), engem meg váltóműszakba tettek, hátha beleszakadok a tanulásba, meg a négy-műszakba .....
Pár év után botrány tört ki, mert a kollégámnak megtalálták a hat hónpaja halott édesanyját, akivel egy szobában lakott. Ez már akkora botrány volt, hogy elbocsájtották. Mert-hogy hirtelen kiderült róla, bolond. Addig jó volt, mert .......
Én meg vállalkozó lettem inkább, mint érettségizett főnökeim ugráltassanak.....
Mellesleg, van egy-pár ismerősöm, aki vallásos családban nőtt fel, mégis egyetemet végzett, meg kényelmes állása van. Kapcsolataim révén már néhányuk apjáról, vagy anyjáról már kiderült, besúgó volt. A gyerek nem is tudta. De mondjuk akkor mi sem gondoltuk. Nagyon meglepődtem már néhányukról, akiről kiderűlt. Soha nem gondoltam volna......
Szóval, csak óvatosan azzal a "Sose volt se kommunista, se besúgó."
Mellesleg a besúgók egyike sem volt a párt tagja! Erre vigyáztak!
#117