okosan gyerekek#3
jah, az undorító, kommunista érvelés amellett, hogy ne használjuk a nyelvünkben 1840 előtt is széles körben használt szenvedő szerkezetet. A csúsztatás ott van, ahol mondod, annyival egészíteném ki, hogy nem minden önmagára irányuló cselekvésnél nem működik ez; minden visszahatóigét lehet szenvedőbe tenni. De a felmászni főnévi igenév igei (ragozott) alakjainak nincs(!) tárgya az igének. Nem mondhatom, hogy felmásztam a fát. Tehát, csak olyan cselekvése fordíthatóak vissza magunkra, amiknek aktív esetben önön tárgyai vagyunk, hajat vágni, fogat mosni.
A mondatot, ha vissza akarnánk fordítani aktív esetbe, láthatnánk, hogy működés képtelen, mert azt kéne mondanunk, hogy "A macska felmászta magát a fára."
Összegezve, nem kizáró ok a szenvedő szerkezet használatára vonatkozóan, hogy a cselekvő legyen a cselekvés tárgya, de meghatározott, viszont az igen, ha nem visszaható fából akarunk önmagára mutató, szenvedő vaskarikát faragni.
OFF/ A nyelvtanárokat, akik ezzel huzakodnak elő és óva intik a magyar diákokat annak használatától, helyből kirúgnám és elvenném a diplomáját is. Pont.
Hiszen vannak tipikusan olyan esetek, ahol ezt az alakot formulát használjuk:
Meg lett csináltatva.
El van romolva.
Össze van törve a kocsi, menj biciklivel!
A nyelvtanárok érveivel szemben nem azért használjuk ezt az alakot, mert el akarjuk rejteni a cselekvőt, hanem leggyakrabban azért, mert teljesen irreleváns információ. Persze akkor is használjuk olykor, és akkor is, ha nem tudjuk, hogy ki az, de a leglényegesebb állítási terület a cselekvő kilétének lényegtelenségét jelenti.