Komolytalan#10
"Valójában a fejlődést egy teljesen új architektúra jelentené.."
Igen, itt van elásva a kutya. Jelenleg minden programozó Neumanni alapokat tanulja, és az összes programnyelv Neumanni alapú számítógépre lett tervezve. Ami 1 végrehajtó egység, 1 központi memória. Egyszerűen a Neumanni alapú programnyelvek sosem fognak jól párhuzamosan futni, mert ahhoz hogy valami jól fusson párhuzamosan magának a nyelvnek, sőt a gépi kódú fordított programnak kellene segíteni a processzort, hogy melyik memória területet miként kezelje. Egyáltalán nem mind1 az, hogy egy változó "mennyire" változik. Vannak pl táblázatok, amik egyszer kerülnek generálásra, és utána a program teljes futása során változatlanok maradnak. Ezeket nyugodtan be lehetne rakni minden egyes mag saját cacheébe - ha szüksége van rá - mivel biztos lehet benne, hogy másik mag nem fog ebbe a memória területbe beletúrni, így nem kell cache-t borítania (ami a sok idő a többmagos architektúránál). Amik meg gyakran változnak azokat csak a közös cache-ben (mondjuk L2-ben) volna szabad tárolni, mivel ott ha egyik mag ír bele, akkor a másik mag anélkül látja a változást, hogy cache-t borított volna.
De a CPU ezt nem fogja kiszopni az újából, hogy "a" változó ilyen, "b" meg olyan, és a jelenlegi gépikód nem tartalmaz olyan utasítást, amivel ezt meg lehetne neki súgni.