didgeridoo#25
Igen, az egy másik kérdés, hogy mi a fészkes fenéért játszanak állandóan régi zenéket- azon túl, hogy nagyon jók. Egyébként ma is írnak komolyzenét, de nincs egységes stílus, hangzásvilág: mindenki a saját stílusú nótáját, vagy nem éppen nótáját fújja. A válság totális, még a komolyzenén belül is mellőzött lett a mai zene. Aki operába jár, általában magasról tesz arra, amit ma írnak, mert még komolyzenei szinten is bonyolultak a legújabb zenék (már amelyik). Vannak kísérletek a harmonikusabb, "dallamosabb" hangzás visszaszerzésére. Erről a csődről mondjuk egyikünk sem tehet. A hagyományosabb harmonizálás visszahozása ebben a műfajban retrográdnak hat, mert kemény hangzások terén sokkal messzebbre ment (nevesincs "akkordok" egész sora), mint mondjuk a metálzene.
Még egy jellegzetesség, ami megkülönbözteti az itt tárgyalt két főcsapást:
a könnyűzene többnyire azokat az akkordokat rakosgatja egymás után (természetesen sajátos sorrendben), amelyeket a komolyzene kb. a XX. század első negyedében használt, míg ez utóbbi disszonancia tekintetében elment a legvégsőkig (volt rá párszáz éve, hogy idáig "fajuljon"). Egy példa: http://www.youtube.com/watch?v=wxYCLbbW12c&feature=related
Ma már ez is a múlté, mert ez a zene helyenként bár érdekes hangzású, túlságosan elidegenedett a beidegződéseinktől.