okosan gyerekek#15
A túró rudi mellé ment. Egy kedves barátod, vagy családtagod kérd meg, hogy 5 különböző rudi gyártó termékének darabjait tolja a szádba, anélkül, hogy megérinthetnéd, vagy megszagolhatnád. (Befogott orral és a szádba adva) Ha meg tudod mondani, hogy melyik a jobb és éppen a piros pöttyösre esik a választásod és ezt többször is reprodukálni vagy képes, akkor elismerem. Viszont én ezt már teszteltem, egy hozzád hasonló pöttyös b#zival és nevetségesen volt olyan, amiről bíz'tan állította, hogy az a piros pöttyös, amikor azt evett meg elvetette ennek a lehetőségét. Ráadásul a piros pöttyös egy vanilinhez hasonló anyagot tartalmaz, aminek az íze, a szaga és más számunkra lényegtelen fizikai tulajdonsága megegyezik a vanilinével, viszont teljességgel addiktív. Ezért tömjük a rudit degesz számra. És ezért van az, ha külföldiekkel kóstoltatom, értetlenkednek, hogy mit szeretünk ezen ennyire. A saját függőségünk kielégítését. Épp úgy, mint amikor az első cigit szívja egy még tiszta szervezet. Csak annak okoz örömöt, hogy büdös, torokkaparó füstöt inhaláljon, aki addiktív viszonyban áll azzal. A rudiban vannak jó dolgok, cukor, csoki, túró, ezek szeretni valóak. Viszont van olyan íz, amit én és mi magyarok nem érzünk, vélhetőleg ami miatt több külföldi is panaszkodott, hogy van valami "furcsa" íze. De ezeket a negatív hatásokat a függőség elnyomja. Akárcsak a dohányzás esetében.
