TES
-
#26173
Én még nem találtam olyan modot ami igazán illene a játék világába, így a játékélményen sem igazán dobnak (számomra). Pedig rengeteg módot végignéztem, de mindig úgy éreztem hogy jobb nélküle. A grafikai módokkal is így vagyok valahogy, szerintem szép a játék önmagában is (sőt, legalább nem olyan kurvavilágos shit mint az ENB-s cuccoktól). Az a helyzet hogy hatalmas koncentrálás kell hogy beleéld magad a játékba, de megéri. Az számomra a legnagyobb érdekesség hogy ezt a beleélést a küldetések csinálása nehezíti, egyszerűen annyira sablonosak, vagy nem is tudom hogy fogalmazzak. Továbbá annyira jelentéktelenek vagyunk, hogy például a Tolvajok Céhe is csak Gallusról a hős tolvajról, meg Mercer-ről (az aljasról) szólt. Akkor most így nézek a végén, hogy kérem - miért leszek én most vezető, hogy a francba jövök én ide, semmi közöm egyikhez - csak egy apró pont voltam végig az események sodrásában. A polgárháborúban meg elfoglalok x várost, várat és a végén dobnak egy köszit és szeva! A Bajtársak az még jó is volt, ahhoz képest hogy az elején annyira csicskáztatnak/vagy csak annak néznek hogy ebbe a szerepbe akkor tudod magad csak beleélni ha rögtön a szabadulásod után csinálod a questjeiket. A mágusos küldetésszálban is le van szarva a pofid, aztán meg hogy kihalt mindenki, a kalapból kihúzzák hogy légy a vezető. A Morrowindet nem vágom, de az Oblivion küldijei ezekhez képest sokkal frankóbbak voltak. (Az egyetlen előrelépés ilyen téren az hogy ha akarod kiírthatod a DB-t.)