Mikor a sugár találat után összekászálódtunk azt gondoltam, ez az, nem vagyunk sebezhetetlenek, hanem igazi szőrös tökű (vagy egyéb biológiailag helytálló terület) katona, aki fel kell, míg bír levegőt venni. Menni kell mert, ott van a szerelme (Liara… Bakker egy szót nem értettem abból amit az időkapszulánál mond, de annyira ott volt az egész, hogy tökre meghatódtam), barátai, a bolygója minden! Vonszolom magam tovább, ott lesz a gomb, csak még egy kicsit! Áll ott valaki… ki a franc?! Nem baj, megdöglik! WTF ez meg, hogy kerül ide, ő lent volt a rohamnál… mindegy biztos mondta csak nem értettem. Hopp TIM! Nem baj! Lenyomjuk, mint a bélyeget.

Ahogy hallom, sokan egyet értettek abban, hogy itt kellett volna, hogy vége legyen az egésznek. Monumentális alkotás, nagyszerű, kezdjük újra, aztán megint előröl a trilógiát!

Attól kezdve, hogy elindultunk felfelé, én elvesztettem a fonalat. Kivártam, hogy legyen újra enyém az irányítás és lesz, ami lesz elindultam előre. Amit pedig kaptam, az nem csak egy „rossz befejezés” hanem egy olyan fájdalmas érzést váltott ki belőlem, amit nem akarok újra átélni, még csak azt se akarom, hogy a legkisebb apróság is eszembe juttassa, s ezzel az első két játékot is elvették tőlem. Ugyan ez történt velem a Lost utolsó évadában is. Annyi éven át foglaltak le az elméletek gyártása, az apró finomságok felfedezése, aztán a végén lépnek egy olyat, amitől a lelkem szilánkokra tört és még a díszdobozos kiadást is ki kellett vitetnem a szobámból, mert ha ránézek, elfog a depresszió.

Aztán a nagy „nemértésemben” elkezdtem olvasni a neten, hogy most akkor mi is volt ez a végén, vagy, hogy milyen variációk vannak a végére. Bár ne tettem volna, mert most még rosszabb. Ahogyan az elején a rövid kis vígjáték/pszicho/triller történetre utaltam, hogy különböző dolgok kellenek az embereknek, amit ez a játék szerintem maradéktalanul kielégített egészen a legvégééig, ahol nincs egy olyan befejezés, ami nem tapos bele semennyire se a lelkekbe.

Szerintem pedig nincs igaza annak, aki úgy gondolja – irónikusan persze – hogy ennyi változat alapján plusz egy egész dvd-nyi anyagra lenne szükség a végére. Nem! Nem homályos befejezések kellenek, mint a Chuck c. sorozat záró részében, vagy a Skin azt hiszem 5. évadában (vagy 4.?) „majd a néző eldönti maga”. NEM! Éppen ez a lényeg számomra, hogy ne a saját gondolataim őrjítsenek meg, hanem haladjak a történettel, amit elém raknak! Ennyi erővel – szintén irónikusan – mondhatnák azt is, hogy „van egy ember katona, akinek egy szuper erős robot hadsereget kell legyőznie. A részletek meg képzeld el magad”. Azokkal értek egyet, akik a Jokeres zuhanásnak még annyira sincs helye az egészben, mint a liftes citadellás ügyködésnek. Miért nem maradhattak a földi csatában… akkor egyszerűen csak leszálltak volna a földre és segítenek az újjá építésben ahelyett, hogy a hajótöröttként „vegetálnak” valahol.

Mint „Az elit alakulat” c. filmsorozat záró részében, Richard D. Winters az egykori Easy század parancsnoka narrációjában elmondja egyenként, mi történt a háború után az alatta szolgáló katonákkal. Ennyire egyszerű, nem kell animáció 100 féle képen. Egy kép is elég, és alatta valaki narrálja…
Hasamra csapok, mondjuk a kék oldalt választottam, az irányítást kimaxolt „jóként”
„Joker, a Normandia pilótája a harc végeztével leszerelt és azóta EDI-vel egymás testét olajozzák”
„Garrus és Tali összeházasodtak, sok ronda sebhelyes gyerekük született, a legrondább pedig a Shepherd nevet kapta.”
„A mass relék felrobbanása után a földnél ragadt hajók legénységének segítségével a földet ujjá építették.”
„Shepherd parancsnok posztumusz dandár tábornoki rangban temették el, az emlékére emelt bronz szobor ma is megtekinthető a Föld legnagyobb swinger klubjának kertjében.”
vagy „Shepherd parancsok túlélte a Citadella felrobbanását igaz élete végéig vastüdőben kell élni. Ez mit sem számít feleségének Liarának, akivel boldog mentális házasságban élnek.”

stb. A döntéseink alapján azt írhattak volna így ki a végére, amit csak akarnak a készítők, kb. mindenki jól járt volna.

Időről időre felvetődik ez a téma itt is és más fórumokon is. Ebből szinte mindig viták alakulnak, és a konklúzió az, hogy „tanulj meg angolul”. Ahol ez felvetül az esetek többségében írott a szöveg, tehát ha valaki fordítást kér, az úgy történik, hogy a „fórumozóktól” vagy a „kommentelőktől” kér/követel, stílusa válogatja.

Saját történetemet fűzném ide, hogy érthetőbb legyek. Gyerek koromban évente kellett külföldre utaznom egy kórházba minden féle vizsgálatra, nem lényeg igazából, de hamar leszűrtük: nyelvet kell tanuljak. Angol lett a kiszemelt nyelv, alsó tagozatban próbálkoztam külön órákkal az iskolában, semmi hatással. Felső tagozatban már kötelezően kellett választani, így újra nekileselkedtem az angolnak. Minden félévben megvágtak belőle 4 éven át, bárhogy igyekeztem. (hogy miért nem kellett évet ismételnem emiatt az megint külön story) Aztán próba képen megpróbálkoztam a francia nyelven, hiszen oda kell mennem minden évben, logikus, hogy azt próbáljam, de még annyira se ment, mint az angol. Hosszabb kihagyás után, és egyéb tünetek alapján (pl. hogy mire egy mondat végére érek, elfelejtem mi volt az elején) arra következtettem, hogy diszlexiás vagyok. Később gimnázium után kértem, had járjak vissza az akkor induló első osztályba, hogy újra meg próbáljam az angolt, de akkor se ment.
A barátaim mindig próbáltak segíteni, tanítgatni ezt-azt, hátha ragad rám, igyekeztem úgy nézni a sorozatokat, hogy eredeti nyelven felirattal, de annyira nem ment, hogy folyamatosan meg kellett állítanom a lejátszást, hogy értelmezzem a magyar feliratot.

Ennek kompenzálására egyébként a vizuális memóriám több mint kifogástalan. Közel 4000 filmet és sorozatepizódot láttam az elmúlt 15 évben, és elég csak egyetlen képkockát látnom, már lepereg az emlékeimben a teljes film nagy vonalakban. Néha régi osztálytársaim viccelődnek ezzel, pl. ketten beszélgetnek, hogy „alsóban hogy is volt az amikor…” erre mondja a másik: „nem tudom, kérdezd Ice-t, ő azt is meg mondja milyen volt az időjárás aznap”.

Mivel nem vagyok az a beletörődő típus, egy évvel ezelőtt meg kértem egy neurológust, hogy vizsgáljon meg, hátha van valami jó tanácsa hogyan tudnék a diszlexia mellett is angolt tanulni, illetve hogyan könnyíthetném meg a nehézkes olvasást.

A vizsgálat végeztével egyértelműen kiderült, hogy nem diszlexiás vagyok, hanem a rövidtávú memóriám verbális központja nem funkcionál rendesen. Ez a terület felelős az olvasás és a hallott beszéd megjegyzéséért. Továbbá ez a központ felelős a nyelvtanulásért is, illetve a szókincs bővítéséért. Ez a fajta betegség gyakoribb, mint a diszlexia.

A következő történik: veszünk egy szót, pl. alma. Amint elolvasod felfogja az agyad, hogy mi az, emlékek jönnek elő, Apple logó, kukacos alma stb. Nem gondolkodsz azon, hogy az ALMA az mi is? ja az az izé, na mi is… hanem egyszerűen tudod. Na most akinek be van szűkülve verbális memóriája, és azt mondod neki, hogy apple akkor számára az ég világ nem jelent semmit, csak tisztába van vele, hogy ez egy angol szó, aminek van egy jelentése az hogy … és itt kimondod magadban magyarul a jelentést és akkor ugrik be, hogy mi is az. Tehát nem képes az agyam összepárosítani az idegen szóval a jelentést. Így próbálj meg nyelvet tanulni… Minél szűkebb a memória, annál nehezebben képes az agy létrehozni ilyen szó-jelentés kapcsolatokat.

Az a probléma, hogy a mai világban túl sok a vizuális inger (tv, filmek, sorozatok) ezért egyre gyakoribb, hogy beszűkül a verbális memóriájuk az embereknek, hasonlóan az elhízáshoz kezd népbetegség lenni. Új fénybe helyezi azt az észrevételt, hogy „kevesebbet olvasnak a mai fiatalok” :)

Szóval, tökéletesen egyet értek azzal, hogy a szellemi terméket az azt készítő nyelvén a legjobb és legcélszerűbb végig nézni/hallgatni/olvasni. Ahogy magyaráztam a szó-jelentés kapcsolat fontosságát, ez ide is illik: a készítő saját elméjében megálmodott cselekvést a lehető legpontosabban próbálja kifejezni felénk a saját „szavaival”. Egyértelműen jobb az eredeti nyelven a sorozat, a film, a könyv (főleg, hogy pl. sorozatban a szinkronhang évente cserélődik egyes sorozatokban :) ). Viszont, van aki egyszerűen nem képes olyan szinten megtanulni egy idegen nyelvet, hogy ne érezzen izzadságszagot miközben erőlködik a jelentésen – és még közbe a történésekre is figyelnie kell.

Így ezúton is had köszönjem meg azoknak, akik a Mass Effect 1, 2 és 3-hoz csinálták és csinálják a honosítást. Azok, akik saját idejüket áldozzák, a játék honosításokra, film és sorozat feliratokra, wikipédia oldalak fordítására, azok büszkék lehetnek arra, hogy hatalmas térhez és szabadságoz juttatják a hozzám hasonlókat, akik igyekeznek élni a lehetőséggel.

Tudom rohadt sokat írtam, de még a végére egy kis „utmutató” a fordításért „könyörgőkhöz” kifejezetten fórumra:
- rettenetes helyesírás, gyakori értelmetlen szóismétlések mondaton belül, központozás teljes hiánya -> valószínűleg diszlexiás, vagy csak matt részeg
- kisebb elírások; „nem találja a szavakat” feeling; rosszul emlékszik, vagy félre értett bejegyzésekre hivatkozik; először látod, vagy csak néha-néha ha kell neki valami -> valószínűleg verbális memóriája nincs a toppon.
- helyesen ír, el is mondja, hogy sokat olvas stb. -> lusta.