Lehet hallgatni, tölteni, mixelni a Creative Commons alatt. Csak kereskedelmi forgalomba nem bocsátható. Azon kívül mindenki azt csinál vele, amit akar. Én ennyivel hozzájárultam a világ zenei terméséhez. Más zenész is megteheti ezt. Nem esik le a karikagyűrű az ujjáról. Ettől még nem lettem szegényebb. Sőt, gazdagabb lettem. Mit csináljak velük? Házaljak kiadóknál, akik ha ki is adják, eladni nem tudják? Akkor kinek csinálom a zenét? Magamnak? Nem. Elsősorban azért csinálom, mert egyszerűen kijön belőlem. Ez az önkifejezés egy formája. Valaki szobrászkodik, valaki fest, és van aki zenél.
Aki azért fabrikál zenét, hogy megéljen belőle, annak nagyon szerencsés csillagzat alatt kell születnie.
"A kiadók a jövőben a nemzetközi terjesztésre fognak összpontosítani és nem foglalkoznak majd a művészek pályájának felépítésével." – Azaz nem menedzselik a szerencsétlen művészt, aki eltéved a közértben. Frankó. De akkor hogy akarják eladni a termékét? Ha ugyanis nem reklámozzák, a nyakukon marad, ha meg a reklám hatására kel el a portéka, a zenész máris neves lesz, akinek csak annyi lesz a dolga, hogy majd keres egy privát menedzsert, aki a szervezési ügyeket bonyolítja, és úgy alkuszik meg vele, ahogy sikerül. Nem a kiadó fogja diktálni, hogy ennyit és ennyit lekanyarítunk menedzselés címszóval. Nagyon helyes.
De akkor tulajdonképpen mire is kellenek a kiadók? Ingyen fogják a terméket reklámozni? Ennek nagyon buktaszaga van. De hiszen nincs rájuk szükség. A zenét az első bittől az utolsóig elő lehet állítani a számítógépen. A kezdő hangtól a végtermékig. Ők hol akarnak bekapcsolódni a láncba? Nem menedzselnek? Akkor miért szerződjünk velük?
#2