#68
Az a gond szerintem, hogy egy totális káosz van a fejekben a háborúról és nem csak itt a fórumokon, hanem úgy tűnik az amcsi vezetés, és a technikai fejlesztést irányítók fejében is.
Anno a diplomamunkámat a fegyveres erők, konkrétan a légierő rendszerszintű elemzéséből írtam.
A gond szerintem az, hogy ilyen szinten senki nem gondolkodik a háborúról, pedig egy csomó dolgot helyrerakna.
A kiindulás az, hogy mi a hadsereg egyáltalán és mi a funkciója? Ezeket az alapkérdéseket kéne tisztázni.
A hadsereg a legnagyobb hatóerejű fegyverek birtoklására feljogosított szervezet, amely egy adott politikai erőt képvisel. Ez az elsődleges funkció és csak másodlagos az, hogy ezeket a fegyvereket alkalmazza is, pusztítson!
A politikai erő célja egy háborúban (is) a hatalom kiterjesztése, az adott térség erőforrásai fölötti kontroll megszerzése. Ennek csak végső eszköze a fegyveres erő kivetítése, a sereg térségbe küldése, hatalmának demonstrálása és szükség esetén pusztító erejének alkalmazása. Ebből is sok minden következik.
Pl, hogy minden fegyveralkalmazás végső soron demonstratív, nem cél az ellenfél totális megsemmisítése. Pláne nem cél a civil lakosság abajgatása, pusztítása pláne, hogy ők is az adott terület erőforrásaihoz tartoznak. De ez igaz lehet az ellenséges erőre is, mert a kontroll megszerzése után ők is erőforrásként szerepelnek.
Az a gond ezzel a robotharcossal, hogy nem képes ellátni az elsődleges funkciót, a politikai hatalom valós megjelenítését, (ahogy pl a légierő sem képes erre önmagában) csak pusztításra alkalmas, de talán arra sem túl hatékony. Ez egy zsákutca, mint a légierő elsődlegességére alapuló hadviselés!
Pár szó a kontrollról. Egy terület kontrollja az, amikor nem kérdőjelezik meg az adott politikai erő intézkedéseit, nincs másik fegyver alkalmazására képes fegyveres erő a térségben. Ezt nevezzük békének.
Reguláris hadviselés esetén az ellenséges fegyveres erők kisöprése az adott területről viszonylag egyértelmű. És a mai napig erre a fajta fegyveres harcra fejlesztik a hadseregeket.
Ugyan akkor a II. VH után szinte csak olyan konfliktus volt, amikor elég jelentős szerepet kapott a gerilla hadviselés, azonban a hadseregeket továbbra sem kellő mértékben készítették fel erre. A gerilla hadviselés viszonylag hatékony, mert 1 egységnyi gerilla erő semlegesítéséhez 5-10X nagyságú, reguláris erők elleni harcra felkészített katonai erő szükséges.
A gerilla hadviselés során ráadásul nem is annyira a kontroll megszerzése a cél, sokkal inkább annak megakadályozása, hogy a másik politikai hatalom az erőforrások feletti ellenőrzést megszerezze.
A gerilla hadviselés további előnye, hogy viszonylag könnyen tudja használni a háborús terület forrásait is, igaz ő is csak korlátozott mértékben. Azonban a hagyományos haderő fenntartása iszonyú forrásokat követel, amit csak egy nagy termőerővel rendelkező térségből lehet biztosítani (finanszírozási, szállítási, logisztikai, ellátási gondok).
A gerilla erők elleni küzdelem, ha analógiát keresünk akkor egy élő szervezetnek valamilyen betegségből történő kigyógyításához hasonlít a legjobban. Ugyan azokat a lépéseket kell megtenni. Az első és legfontosabb az izolálás, amivel a "felülfertőzést" tudjuk megakadályozni. Ez lenne az első lépés, de azt lehet mondani, hogy a legtöbb háborúban a nyugati erők már itt elbuktak. A többi szükséges lépés felsorolásától így el is tekintek, mert ami ilyeneket tettek, az is hiábavaló volt, ha már az elsőt sem tudják teljesíteni.
#68