Napenergia, hálozatba visszatáplálás kicsiben az interneten beszerezhető komponensekből
  • ManfredMacx
    #728
    Ebben az időszakban egy új jelenség ütötte fel a fejét Ausztráliában, a grid defection.

    Mielőtt erre rátérnénk, tekintsük át az ausztrál viszonyokat röviden.

    Mit érdemes tudni a gridről?

    Szigetüzemben működik, nincs kapcsolata más országgal. Bár mostanában szó van egy tengeralatti kábelről, ami összekötné Szingapúrral, de ez elég nagy őrültség a költségeket tekintve. 3800 Km...
    Sőt valójában nincs is olyan hogy ausztrál grid, mert elég sok létezik egymás mellett.
    A legnagyobb, a National Electricity Market (NEM), ami a maga 203-204 ezer TWh/év termelésével 80%-os részesedést ér el. Tasmania is ide tartozik.
    A második legnagyobb a nyugat-ausztrál hálózat, a South West Interconnected System, amit a világ legelszigeteltebb hálózatának is szoktak nevezni.
    Északon van még két kisebb grid, és rengeteg mikrogrid.
    Mivel a NEM számai elég jól korrelálnak az országos számokkal, és vannak róla élőben frissülő adatok, Ausztrália alatt a továbbiakban a NEM-et értem.

    Mi adja a termelés gerincét?

    70% hazai termelésű, olcsó szén és lignit.

    Hogyan viszonyul a politika a megújulókhoz?

    A szövetségi kormány a háta közepére kívánja, ők teljes mellszélességgel a szénerőművek oldalán állnak.

    Scott Morrison, akkor még pénzügyminiszter, ma már miniszterelnök parlamenti szavai egy darab szénnel a kezében:
    "Don’t be afraid, don’t be scared, it won’t hurt you. It’s coal."
    Párttársai szinte elalélnak a gyönyörűségtől.



    Az állami szinten azért már más a helyzet, léteznek klímavédelmi célok és különféle támogatások.

    Mennyibe kerül az áram?

    Sokba, 70-80 Ft/kWh-ba, ami már közelíti a német árakat.

    Hogy miért, azt nagyon jól összefoglalja ez a videó:



    Összefoglalva: a kormány úgy gondolta a 2000-es években, hogy az áramigény jelentősen nőni fog, ezért 45 milliárd dollárnyi hálózatfejlesztést hajtottak végre, amit zsíros haszonnal együtt a szolgáltatók ráterheltek a fogyasztókra. Ettől közel németországi szintre emelkedtek az árak, és láss csodát, elmaradt az igénynövekedés.
    Az eredmény: a világ egyik legdrágább és legpiszkosabb árama. Érdekes módon azonban ettől itt senki nem szokott dühromot kapni.