A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #944 Ne feledd el azonban, hogy nem egy csillagról van szó, hanem példaképpen egy homogén, csillagokkal teleszórt univerzumról.
Így a távolsággal az árapályt okozó csillagok száma és tömege is még gyorsabban nő, mint ahogy egy csillag árapály hatása csökken. Ha éppen ajnározni akarnám magam, akkor azt a pillanatot dicsérném, amikor erre rájöttem. Képzeld, amig egy csillag a galaxiskarban van, addig azok árapály hatása még némileg közömbösíti egymást. Távolodva azonban nő a távolító csillagok száma, és tömege is.
Ezért a modellem egy gömb, tele csillagokkal, mint központi égitest (univerzum), és amelynek a szélén lebeg a távoli égitest.
Ettől az árapály potenciál képletben a számlálóban és a nevezőben szereplő sugarak és távolságok azonosak.
Egyszerúsítés után (R^2/d^3) az árapály potenciálban 1/d marad, ami lassabban csökken, mint az 1/d^2.
Emellett a H arányossági tényező még sok mindentől függ.
Nem állandó, az nagy tévedés.
Az meg egyszerűen szemfényvesztés, ahogy a parsecot használják.
Elavult, ósdi mértékegység, ami miatt nem látható még az sem, ami pedig világos: hogy a Hold távolodása is megfelel a Hubble törvénynek.