A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #901 paitang
Valójában erről is szó van, de a dolog összetettebb. A csillagászok egy része a galaxisok mozgásával is elégedetlen, és annak eltéréseit magyarázza a sötét tömegekkel.
A sötétség a vákuummal együtt tehát a mai fizika éltető, ezotérikus elemei.
A sötét energia ez esetben is az árapályt jelenti. Mert nem az univerzum tágul gyorsulva (ahogyan ők írják). Ugyanis annak van egy Schwarzschild sugara, ami csak a tömegétől, és a gravitációs állandótól és a fénysebességtől függ.
Ha például a tömege megduplázódik, a többi meg állandó, akkor a sugara megkétszereződik, a sürüsége 8 x lecsökken.
Ami meg is történhet, bár kisebb arányban, mert az univerzumunk a szülő univerzum teréből felvehet anyagot.
A G/c^2 arány a képletben azonban szintén változhat, vagy állandó is maradhat úgy, hogy elemei azonosan változnak. Ez viszont nagyrészt termodinamikai tényezőktől, és a belső átalakulásoktol függhet.
Az említett árapály az égitestek keringési és a forgási impulzusmomentumainak átrendeződéséből származtatható távolodást, vagy akár közeledést is okozhat. Ami tehát nem a mi fényzárt univerzumunk egészének tágulása (ahogyan írják),hanem csak egyes részeié- a látható galaxisoké.
Mert az univerzumunk forog is, és éppen a párhuzamos univerzumokkal, valamint belső részeivel kapcsolatos árapály miatt ez a forgása is lassul.
Becslésem szerint egy fordulat történt, amikor forgása lecsökkent.
Azonban az univerzumunk forgása is különleges, mert minden irányúnak mondható (amin belül azért lehetnek különleges irányai.)
Szóval - a fizika és a csillagászat nálam átértékelődött, mindezekről több könyvet is képzelek, amelyek közül legalább az elsőt megpróbálom kiadni.
Amely az árapályról, és a Naprendszer kronológiájáról szól.
Javasolom, olvas bele a levezetésbe
(www.megismerhetetlen.com)