A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #729 Ha már itt tartok, leírom:
A körülfordulások száma viszonylagosan értendő:
n= nk- nt (1/év.)
nk= a központi égitest körülfordulásainak száma.
nt= a távoli égitest keringésének száma.
Ez is nagyon érdekes!
Mert ha a központi égitest és a távoli égitest azomnosan keringenek, (szinkron pálya), akkor a különbség =0, és nincs árapály teljesítmény.
Ha a távoli lassúbb, akkor pozitív előjelű, és távolítást eredményez.
Ha viszont gyorsabb, negatív előjelű, és zuhanást.
Nem más ez, mint az említett USP kritérium energetikai megfogalmazása.
Ha például a távoli keringő objektum retrográd keringésű (vannak ilyen holdak), akkor az növeli a relatív körülfordulások számát, és az árapály munkát. Gyorsabban távolodnak, ami látható is.
Ugyanígy, ha a központi égitest retrográd forgású, mint pld,. a Vénusz, akkor az mindent ami kering körülötte, magába szív. Azért nincs is a Vénusznak holdja, mert roppant "önző" egy hölgy. Más kérdés, hogyan lett ilyen retrográddá- azt a bolygók kiszakadásos elémélete magyarázhatja...
Pld. egyszerűen csak egy mellette elszáguldó óriásbolygó csavarhatta el a fejét, és borzolta össze a gázfrizuráját.
Nem szeretném, ha még hibáznék siettemben.
Még ez is csak töredéke az egésznek, de tegyetek fel kérdéseket.