A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #705 Ühüm. Azt ajánlanám, hogy amikor mindketőnknek van időnk, egészen a kezdettól indítsuk, és alaposan kitárgyaljuk. És remélhetőleg többen is.
Kezdhetnénk akár az árapály definiciójával. Mindenki elmondaná, minek gondolja?
Mert ha körül nézel a wikin, a netten, mindenki másnak látja. Azt veszi ki belőle, ami őt érdekli.
Ebből is látszik, hogy igen általános, és hogy a fizikának kéne osztania labdát. De ő nem. Ő csak említi, a többit rábizza a szakágakra.
- Történetileg a tengerjárás volt, ami először érdeklődést keltett több síkon is.
Persze előbb a hajózás, a hajósok, az irodalom, a versek ("várjuk meg, míg jő a dagály...), a fürdők, és most a dagályerőművek. Ezek többnyire a tenger szintváltozását észlelik, és vizsgálják.
- Később a geodézia is kezdett vele foglalkozni: a lemeztektonika, vulkánosság, stb. őt talán inkább annak mechanikája, törések, elmozdulások érdeklik.
Így például egy nagyon jó BME jegyzet van (Völgyessy) aminek a linkjét elküldhetem, a legtöbbet abból tanulhattam. Meghatározza a rugalmas, és nem rugalmas testek elmozdulásait, stb. Ez tehát a deformációkra van kiélesítve, és a maga módján magas szinten.
- A csillagászat azonban nincs a csúcson. Kell neki az árapály, mert kénytelen elfogadni, hogy a Hold távolodik, hogy a gázbolygók holdjai fortyognak, némelyik meg szét is hullik.
De ahhoz, hogy láthassa, hogy az egy általános jelenség, amelynek van hatása az egész univerzumra, "energetikai szempontból, más kiindulásból kellene vizsgálnia. Ehelyett láthatólag befogta a geófizika szelét, és ő is a deformációkon próbál hullámlovagolni. Így azután csillagászati művekben gyakran olvashatsz "árapálypúpokról", mintha a kétpupu tevének is árapály lett volna a papája.
Pedig ez egy számára nagyon kényelmetlen megközelítés, mert mint szeretném leírni, van sokkal kedvezőbb is. Ami a képet energetikailag árnyalja.
Nem csoda tehát, ha az árapálynak egy definiciója helyett számtalan változata van.
Amiről te írsz, az is a geodéziai megközelitésből származó csillagászati öszvér.
Vagyis egy olyan kétpupú teve, aminek fékpofája is van.
(Valóban kétpupú, mert nemcsak a Hold felé, hanem a szembe oldalon is kidudorodik!).
Ezen még az is árnyal, hogy a forgás is hol megjelenik, hol nem az árapályban.
Mert ha egyikük se forog, a vonzás akkor is kidudorítja az innenső oldalát! Sőt, a ROCHE sugáron belül annyira körtévé alakíthatja, hogy állítólag akár szét is szakadhat. Bár van példa rá, hogy az mégse mindig történik meg, hisz sok amorf Szaturnusz holdacska kering azon belül, miközben jól is érzik magukat. Nyilvánvaló tehát, hogy akkor is történik energetikai kapcsolat, ha egyikük se forog. Azonban az csak egyszeri alkalom, és attól is függ, hogy a körtévé avanzsált égitest rugalmas, vagy rugalmatlan?
Ha "rugalmas", akkor maradó munkavégzés nem történik, se melegedés.
Ha viszont képlékeny, vagy folyadék, vagy deformálódik, törik, akkor mindez munkavégzéssé fajul!
Tehát egy nem forgó égitest pár között is lehetséges egyszeri munkavégzés.
Ha viszont bármelyikük forog, ez az energiacsere folyamatossá válik!
És itt kezdődhet a vita, mit nevezzünk árapálynak: ami nem forog, vagy ami forog, vagy mind a kettőt együtt?
Nyilván a legutolsó mellett döntenék, hogy:
"az árapály két valóságos tömegpont gravitációs kapcsolata, az abból származó mechanikai és energetikai hatások összessége."
Így azután se a ROCHE pálya, se a Szinkron pálya nem kell, hogy kimaradjanak belőle.
Csakhogy amíg a ROCHE pálya állítólag "statikus", nem függ a bolygók forgási sebességétől, a szinkronpálya (USP kritérium) viszont igen!De erről majd később.
Minket tehát érdekelhet az az erő, energia, és teljesítmény, amit az árapály okoz.
Mint mondtam, különböző szakágakat más és más érdekel ebből.
Ugyanakkor ez a világegyetemben a gravitációval együtt mindig fellépő, legáltalánosabb jelenség!
Kiszámoltam pld. egy gépkocsi kerekei által egy év alatt okozott árapályt, sok más mindennek is nekifutottam. (Egyelőre a beépített WC-tartályunk szivárgása állított csak meg- senki nem tudja javítani).
Két, egyenes, kitérő pályán haladó test árapály energiacseréjét viszont kiszámítottam!
Márpedig a világmindenségben minden így halad! És a viszkozitás, ami a részecskéik között lokálisan ébred, az globálisan továbbadódik a gravitáció segítségével az egész univerzumra!
Jogos tehát a kijelentésem: az árapály az univerzum viszkozitása!
Amikor a dagály víztömegei felúsznak a rákospatakon Kőbánya- Kispestig, a disszipációs hatás jó nagyot lök a Holdon!
Hiszitek vagy nem, de ez így van.
Ha viszont a WC-tartályt kiengeditek, és nem töltitek újra, nagy jót cselekedtek, mert a Föld forgását gyorsítjátok. Igaz, egyetlen tartály csak nagyon kis effektust okoz, de ha mindenki egyszerre csinálja, valami csak történne, ami talán jó?
(Yooyoo- szólj ha nem szereted az infantilizmusomat, - mert akkor nehéz szívvel, de inkább lemondok róla...)
Most elteszem magam, és mielőtt tovább lépnénk, ezeket beszéljük meg.
Vagyis mindent, amit írtam, és írok, csak MUNKAHIPOTÉZISNEK tekintünk, és faragjuk együtt tovább.
Ez nem jó javaslat?
És ne félj, eljutunk a számításig, akár azonnal.
De szeretném , ha magadtol is eljutnál.