Informatika és tudomány

A fizika és csillagászat közös témái
  • [NST]Cifu
    #621
    Az aposztróf nálam azért jött be, mert a tizedes vessző / pont már többször adott okot félreértésre. Régi 1920-30-as évekből származó könyvekben láttam gyerekkoromban aposztróffal jelölve az ezres nagyságrendet (1'000 = egyezer, 1'000'000 = egymillió, stb.), onnan vettem át, de időközben sok más helyen is láttam így alkalmazva. Abban persze nem vagyok biztos, hogy nyelvtanilag ez teljesen helyénvaló megoldás.

    Őszintén szólva én eddig sehol sem olvastam az általad USP-ként említett dologról. Mindenesetre ha létezne, kétlem, hogy eddig nem tűnt volna már fel valamelyik pályaszámítással foglalkozó emberkének.

    A pályaszámítások amúgy roppant összetett dolgok, és bár tény, hogy csak a Newtoni és Kepleri képletekkel ki lehet dolgozni egy Hold-misszió pályaadatait, azért ennél sokkal-sokkal több változó van a témában. A NAVSTAR műholdak esetén az 1970-es években úgy vélték, hogy az 500km-el magasabb "temetőpálya" tökéletesen biztonságos, és kellően hosszú ideig (évtizedek, esetleg évszázadok) stabilan maradnak ott a műholdak. Miután az első NAVSTAR műholdak kiöregedtek, és a temetőpályára küldték őket, évek kellettek még, mire felfigyeltek arra, hogy a pályájuk a vártnál sokkal kevésbé stabil, elkezdett egyre jobban laposodni (nem drasztikus, de több km-es pályaeltérésről van szó), amire elsőre nem volt válaszuk. A jelenlegi megfigyelések és azok elemzése alapján a Nap és a Hold által gerjesztett gravitációs húzó-toló erőhatásoknak köszönhető ez.

    Jelenleg a NASA és a többi nemzeti űrügynökség (ESA, JAXA, stb.) geostacionárius pályán 300km-es pályaemelést ír elő a most fellőtt műholdakra működésképtelenség esetén, de az elemzések felhívják a figyelmet arra, hogy ez a fajta megoldás hosszú távon nem tartható, mert az űrszemét mennyisége előbb-utóbb kezelhetetlen lesz (szóval a sci-fikben már évtizedekkel előre megjósolt "űrszemét-begyűjtés" előbb-utóbb kényszerűségből valóság lesz). Alacsony Föld körüli pályán pedig előírják, hogy kiszámíthatóan a Föld légkörébe kell vezetni a műholdakat, hogy ott megsemmisüljenek (a fő gond a "közepes" magasságban keringő műholdak (600-10'000km között), mivel azoknak a pályája túl hosszú idő alatt változik meg annyira, hogy a légköri fékezés már jelentős legyen).

    A NAVSTAR 20'200km-es pályáján ha az említett 5-7m/s2 adatot vesszük, akkor nagyságrendileg évi 4-5,6km-et süllyedhet a műhold pályája, viszont ez elég durva megközelítés (nem számított eredmény, hanem az "ökölszabály" (egyszerűsített, kerekített) szerinti 1m/s2 deltaV ~ 800m-es pályaemelést jelent függőleges gyorsításnál), és nem tudni mennyi belőle a légköri ellenállás miatti lassulás, illetve a műhold pályáját ért egyéb befolyásoló tényezők (mint például a már említett Nap v. Hold erőhatások).