A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #570 Sokan mondják, hogy rosszul kommunikálok.
Az USP kritérium minden forgó tömegnek a forgássíkján mint "szinkron" körpálya létezik.
Ha a forgó tömeg homogén, akkor az egy elméleti kőr- vonal csupán.
De ha nem teljesen homogén, mert a részei másképpen fordulnak, vagy sűrüségük más, akkor ez a pálya, amely egyedül az adott központi égitesttől függ, változhat. Például ha vannak benne "csúszó" (szlip) tömegek, mindnek más és más lesz az USP-je.
Ha pedig van olyan rétege is, ami egyáltalán nem forog, annak az USP-je a végtelenbe lenne.
Ha viszont lenne olyan, ami nagyon gyorsan forog, akkor több eset lehetséges.
Ha pld. végtelen gyorsan forog, és a test teljesen szilárd, vagyis nem törik szét, az USP akár r=0-nál is lehetne!
De ha nem végtelenül szilárd, akkor megtörténhet, hogy az a fölöttes rétege lerobban róla, és szétrepül, mint egy megsértett flexitárcsa.
Ha az USP pont a felületén adódik, akkor persze már nem repül szét.
Ha viszont egy gázgömb túl gyorsan kezd forogni, akkor annyi réteget dob le magáról, amíg az USP-je kívül nem marad. Akkor már nem tud többet ledobni. Az a réteg "porkoronggá válik, amely az USP-n kívül szépen távolodik.
Összességében azonban egy csillagban nincsenek ilyen szélsőségek.
Egyes rétegei ugyanis nem, túl nagy különbséggel, de mégis eltérően forognak. Mondjuk a Napra azt mondjuk- 24 nap alatt. Ám egyes részei sokkal lassabban! Azoknak tehát máshol alakul ki az USP-jük.
Ugyanígy a gázbolygók is. Ők nagyon gyorsan forognak, de látható, hogy belső rétegeik lehetnek lassabbak is.
Így például a Szaturnusznak is van egy fő USP-je, a Cassini rés ahhoz van közel. De vannak más övei is, amelyek lassaban forognak. Így azoknak távolabb van az USP-je (sokkal messzebb, mint a ROCHE sugár, az ott már nem rúg a labdába.) Ezért is van, hogy még elég távoli holdjai is fortyognak...No persze, mert a metán és a jég folyékonnyá válnak, és a folyadékban sokkal nagyobb disszipáció alakulhat ki, ami őket hevíti, mint a kőzetekben, ami rugalmas.
Végül elképzelhető egy olyan monoton átmenete az USP görbéknek, amely szinte folytonos "zónát" képezhet. Ilyenről beszéltem a Nap esetében is.
Itt a közelítés, távolítás egyenlege nem hirtelen, hanem lassan változik. Valahol a közepén van mégis egy töréspont, ahonnan kezdve a zuhanás-távolodás mérlege megváltozik.
Egyébként nemcsak a Napnak, hanem az egész Naprendszernek is ugyanígy van USP zónája. Ráadásul nemcsak az ekliptika síkján, hiszen a Plutó nem ott kering!
Ez a jelenség roppant bonyolult, és rengeteget számolgattam, gondolkoztam, míg mindezt megértettem.
Sajnos, ezt nektek is meg kellene tenni.
De megéri!!!
Mert egy egészen más- csodálatos, dinamikus világ tárul fel, amit a bugyuta porbacsomódás hívők rejteni akarnak. Talán pusztán azért, hogy a bugyutaságukra ne derüljön fény? Vagy hogy minél több érthetelen, titokzatos jelenséget produkáljanak, hogy fontosságukat növeljék?
Ami már szinte üzletszerű kéjelgés.
Szeretném, ha meggyőződnétek magatok is arról, hogy nem hiába, vagy kivagyiságból ugatok ilyen türelmesen. Az árapály témája mindannyiunk számára igazi szellemi kincs.