A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #236 Tökéletesen igazad van. Mert még akkor is együtthalad a mező, ha gyorsul. Csak abból azért van egy kis a baj. Mert Newton még nem tudta, hogy a gravitáció sebessége nem végtelen, hanem véges.
Ami igazán megérthető, ezt senki nem vitathatja.
De most már tudjuk, hogy a gravitáció is véges sebességű.
Így pedig, ha igaz, hogy E=m*c^2, akkor az is igaz, hogy a gravitáció is a fénysebességgel terjed. Hiszen azért nem érhető el a fénysebesség, mert a saját mezők gyorsuláskor "időben" egymásratorlódnának! Márpedig a mező maga a tömeg, ami kibocsátja. Vagyis végtelenszer önmagára torlódna!
Annak pedig csak egy oka lehet, hogy az univerzumunknak bivalens fényatom bázisa van, amin a fény úgy terjed, mint a hang a levegőben. Annak sűrűségétől, termodinamikai jellemzőitől függően.
És ha ez igaz, minden más is, amit erről írtam szintén.
De senki nem mondja hogy Newton a levegőbe filozofált. Én is hatalmasnak tartom őt, és az eredményeit.
De újabb ismeretek alapján javasolom módosítani azokat.
Annál is inkább, mert a relativitás, és a kvantum fizika valahogy gyökértelenek. Nem hiába kérdezte Einstein: Ki a második, aki érti? Ami nem azt jelenti, hogy a relativitás és a kvantum elmélet rosszak. Dehogy.
Csak próbáljuk meg más, érthetőbb irányból is megközelíteni őket.
Például az "a= G*m/r^2" m/s^2 skalár felírás meghamisitja Newton elméletének vektoriális jellegét.
Így nem csoda, ha az elméleti következtetések sincsenek a helyükön.
A vektoriális forma lineáris jellegű, és nem szinguláris az r=0 helyen. Mert az valóságos tömegpontra vonbatkozik, aminek nem tömege, hanem "vonatkoztatási tömegsűrűsége" (ró) van, ami betölti a helyvektor (R) által kijelölt gömbi tért.
a= 4(PI)/3*G* (ró)* R m/s^2
Így nem szinguláris akkor sem, ha a középpontjában nulla a gyorsulás. Mert a sűrüség nem nulla, és különben is a számlálóban van.
Erről írok lassan egy éve itt. De van türelmem.