A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #1487 Folytatva a témát:
Az egyetlen, logikus magyarázata a Naprendszer keletkezésének, hogy valamennyi szilárd bolygó, hold, meteoroid, üstökös, porszemcse egy forró, a Napból éppen kiszakadó és attól elszáguldó óriás gázbolygó atmoszférájának kondenzálódása, és megszilárdulása útján keletkezett.
Amely egy helyen lelassulva a pályájára állt, és onnan árapály távolodást, vagy éppen zuhanást végzett.
Attól függően, hogy a Nap USP kritériumán belül, vagy kivül érkezett.
(Becslésem szerint a Föld kezdő pályája 125-135 Milló km volt)
Egy mérnök számára természetes, hogy előbb a plazmából a nagyobb hőmérsékleten a szilárd bolygók, és holdjaik, keletkeztek, még néhány napos, vagy hetes távolságra a Naptól, és körülötte álltak pályára.
A víz-jég bolygók sokkal később, azok már a gázbolygójukat követték. Amelyik lemaradt, a következő felcsípte. Eközben történhettek kisebb nagyobb katasztrófák is, az Uránusz lehet, hogy éppen a Föld "szülésébe" rokkant bele? (Csak elképzelhette, hogy kik jönnek rajta világra, és azonnal lumbágót, vagy gerincferdülést kaphatott...)
A Vénusz fejét pedig az elrohanó Jupiter csavarta el, és adott retrográd forgást neki?
Mindez a forgástörvényekkel (amelyek így összefogva nem is léteznek) szépen magyarázható.
De nem: az elméleti fizika, és abból sarjadt csillagászat számára csak a mag és részecskefizika létezik, meg azok folyamodványai.
Alább semmiképpen nem szállnának...
Így számukra elképzelhetetlen, hogy a négy hidrogén egyesülésén túlmenően, amikor a fúzió elkezdődött, a magban létrejöhettek milliószor nagyobb erők, amelyek nem csak napszél eregetésre voltak alkalmasak?
Hogy egy rövid időre megnyilt a mag, és a maximum gravitációt áttörve 1000 km/s -nél nagyobb, naprendszeri kozmikus sebességgel távozhatott egy hatalmas, a Nap tömegének akár százalékát is elérő gázcsomó, amelynek kondenzációja a Plutónál kezdődött, és az Oorth felhőben teljesedett ki?
Ehelyett változatlanul a porkorongból történő csomósodást fújják! Ami sehol nem tapasztalható, sem a gázbolygók gyűrűjében, sem a kisbolygóővben- sehol, mert ÉGIMECHANIKAI PARADOXON, beleértve a parányi bolygócsírákat, amelyek azután szép kövér földdé híznak.
Bizonyitékként arra, hogy a számítógép is kétélű fegyver: attól függően sül el, hogy kinek a kezébe kerül! áés van, mikor önön magát lövi fenékbe, rosszabb, ha másokkal együtt...
És itt nyilvánul meg a tudomány, mint intézmény szerepe! Hogy ki publikálhat, és hogyan? Ki lehet "tudós"?
Egy biztos: engem, ahol és amikor csak lehetett, a tudomány mindig eltaszított.
Sőt, még a kísérete is, pedig az tényleg elég szerény képességű!
Hát ezért most azután igazán őszinte leszek!
Most azután beszéltem is: Ffu!
Izé: Uff!