A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #146 Nem, kedves koppixer.
A Balaton partján álva, délnyugat felé hosszában láthatod a horizontot, mint egy vonalat.
És annál távolabb látod, minél magasabban van a szemed
A közelítő képlete ilyen:
T horizont= (2Rh)^0,5
Itt h=2 m a szemmagasságod.
R: a Föld (univerzum) sugara 6378000 m (23,7 fényév...
T balcsihorizont=(2*6378000*2)^0,5 ~5100 m.
Próbáld ki.
Ilyen pici a Földünk, vagyis a mi látóhatárunk.
200 m magasról persze 10x nagyobb, ~51 km.
Az univerzumét ugyanígy számolhatod. Vagyis ha kivül állnál a határán, és a fénysugár egyenesen menne, (mert valójában elhajlik), akkor láthatnád Univerzumunk látóhatárát a Pluto távolságában.
A fénysugár egyesek szerint a téridő görbület miatt hajlik el.
Szerintem meg azért, mert GI-EM sugárzás, vagyis a tömeg és az elektromos töltés periódikus változása, és a tömegtöltés "zuhantatja".
Ha olyan sugárzást keresnél, aminek nincs "gravinerciális" összetevője (GI), vagy az nagyon kicsi, az bizonyára nem hajlana el az univerzum vonzására ott, a határán, ahol az egyébként is csak parányi (>E+10 m/s^2 nagyságrend).
Ne gondold tehát, hogy én azt hiszem, hogy a világegyetem (=univerzum) kisebb, mint a Naprendszerünk.
De azt már gondoplom, hogy az univerzumunk csak egy kis megismerhető,parányi része egy másik, befoglaló fogalomnak, ami a VILÁGMINDENSÉG! Ami viszont egészében szerintem nem megismerhető.
És ez teszi lehetővé talán egyszer, hogy valaki kidughassa a fejét egy luksin,és a szemét, láthassa majd az univerzumunk horájzontját...