A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #1453 Az árapály jellemzően két test között értelmezhető, amelyek lehetnek nagyobb test alkalmasan szétválasztott részei.
Az univerzumban a fizikai testek soros, és párhuzamos keringési (mozgási) hierarchiába rendeződnek.
A soros hierarchia fokaira jellemzők a Tejút- Nap-Föld- Hold, a párhuzamosra pedig a bolygók egymás között.
Árapály bármelyikük, például egy porszem és a Nap között is felléphet.
Azonban a soros hierarchia esetén a kapcsolat folyamatos, ismétlődő, és tartós, a párhuzamos esetén pedig alkalomszerű. Mindez az árapály munka szempontjából meghatározó.
A különböző testek közötti árapálykapcsolat összegezhető.
Így például számítható az összes bolygónak a Napra kifejtett eredő árapály hatása.
(Ezt el is végeztem 4,7 Mrd évre).
Elementárisan, csak két test árapály hatását vizsgálva egyiküket "központinak", a másikat "távolinak" kell tekintsük.
A távoli árapálya okoz a központin árapály munkát, amelynek eredőjeként jön létre távolodása, zuhanása, gyorsulásuk, lassulásuk.
Ráadásul ez a reláció megcserélhető, amitől ugyanazon vizsgálat egészen más eredménnyel zárulhat.
Például az egyik relációban a központi közelíteni akarja a távolit, a másikban megfordítva.
Ilyenkor az eredő hatást kell megkeresni, amelyek között gyakran több nagyságrendnyi a különbség.
Például a Föld árapálya a Napon igen nagy, emiatt a számításom szerint a Föld méter/év nagyságrendű távolodása történik a Naptól.
Ugyanakkor a Nap árapálya a Földre több nagyságrenddel kisebb, a Holdénak csupán a fele.
Mi mégis csak az utóbbiról tudunk, a nagyobbat pedig nem is mérjük?