A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #1333 Visszatérve a fizikára, az említett aprócska hiba, vagyis a gravitáció kényelmesebb, ám vektoridegen szemlélete kezdettől eltérítette azt a ma már jól látható és tapasztalható ezotéria irányába.
Olyan ez, mint amikor egy May Károly könyvben a galád rablók áthelyezik a jelzőoszlopokat a sivatagban, amire a pozitív hősök csak akkor jönnek rá, amikor már majd szomjan is hallanak. Akkor azonban mindig megjelenik Winettou, meg az Old Satterhand, és rendet csinálnak.
Szóval ez a parányi útjelző: a gravitáció téves szemlélete számtalan slampos következtetésre vezetett a fizikában. Nehéz felsorolni is, de én közéjük sorolom a tehetetlenség, a relativ tömegnövekedés értelmezésének hiányát, a tömegpont téves értelmezését, az egész sötét anyag komédiát, a big- bangot stb.
Most itt állunk, és olyan egyszerű, az általános árapályra tartozó problémákat se tudunk már ezotéria nélkül megoldani, mint a Hubble törvény, a galaxisok rotációs sebesség eltérései, az űrszondák flyby anomáliái, a műholdak süllyedése, vagy stabilitása stb.
Eltorzult világképet babusgatunk.
Talán azért, mert amikor a modern fizika megjelent, mindenki ahhoz rohant, hogy azt dédelgesse? Az általános árapály meg ott maradt árván, egyedül, senki se tette még tisztába se? Mert még azt a kevés "tejet" is elvették tőle, ami pedig minden újszülöttnek kijár!
(Én is csak teát ihatok, ha azzal foglalkozom, pedig néha, amikor titeket olvaslak, jól jönne egy féldeci, hogy eltompuljon az agyam).