A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #1313 Sok tekintetben egyetértek veled, azonban bizonyos dolgokat másképpen közelítek.
Jelenleg például azt szeretném megmutatni, hogy mit kifogásolok a Newton utáni fizikában.
Erre példaként a gravitációs gyorsulás ismert (Newton nevével jelzett) képletét hoztam fel. Amelyet tudósok, kutatók, tanárok, mérnökök diákok milliói naponta milliószor alkalmaznak, tökéletesen meggyőződve arról (amit a tapasztalat is igazol), hogy helyes eredményre jutnak.
Amit én is még teljességgel igaznak gondolok.
Viszont azt már kifogásolom, hogy az csupán egy algebrai képlet, ami számításra használható, azonban a dolog fizikai természetét abszolút nem tükrözi.
A tanult megfogalmazás, hogy a "gyorsulás a távolság négyzetével fordítottan arányos", legfeljebb verstanilag állítható szembe a "minden vízbe mártott test..." és a hasonló definíciókkal.
Az a képlet ugyanis nem vektoriális formájú, s így teljesen meghamisítja, pontosabban elrejti a fizikai értelmezését. Miközben mint mondtam, tökéletes eredményt ad. Bizonyos határon belül.
Mert bizonyítható, hogy a tehetetlenség, és a specrel mai hiányos, vagy téves értelmezései ebből a mondhatni "jelentéktelen" apróságból származtathatók!
Számomra létezik egy "képlettan"-nak nevezhető szemlélet. Mert ugyanazon fizikai jelenség ezerféle képlettel is felírható, attól függően, hogy milyen szempontból vizsgáljuk. Így a kutatók azon látható törekvése, hogy a képletük minél kevesebb tényezőből álljon, ugyan elérhető, azonban ellentmond a Természetnek, amely a dolgok diverzifikációjára törekszik. Hiszen lehetne a virágos rét is csupa zöld fűvel teli, de az nekünk sem tetszene!
A gravitációs gyorsulás továbbiakban bemutatott vektoriális felírása ugyan talán még a Newton képletnél is egyszerűbb, azonban a mögöttes háttere, éppen mert vektoriális, képes megoldani minden olyan elméleti problémát, amiről eddig szó volt, és jelenleg megoldatlan.
Emellett természetesen számszerűen is azonos, csak másképpen értelmezhető.
Egyébként nem is ismeretlen, csak ritkábban használják, mert bizonyos tekintetben mégis "bonyolultabb".
a=-G" * (ró)* R3...m/s2
ahol
G"= 4*(PI)/3 *G Ezt gömbi gravitációs állandónak nevezem.
R3 ...helyvektor, ami a "központi", és a "távoli" vizsgálati pontokat összeköti. Ezek definiálása az "általános árapály" elméletnek is alapvető szemléleti módja.
(ró)=m/V... kg/m3..."vonatkoztatási sűrűség", a központi tömeg (m) sűrűsége a helyvektor hosszával körülötte képzett gömbi térben.
Talán ez az a tényező, aminek meghatározása látszólag nehezebb, és ami miatt nem ebben a formában használják?
Mert ez valójában egy olyan skalár tér, amely nem skalár hosszakból, hanem három merőleges helyvektorból (R1;R2;R3) állítható elő, azok vegyes szorzataként.
V=R1xR2*R3=A*R3
Ahol A... m2...felületvektor, amelynek iránya az R3-al azonos.
Furcsasága a képletnek, hogy a szorzási sorrend függvényében a tér előjele változhat. Ez valóban elképesztő, de talán emiatt esünk ki a villamosból hirtelen kanyar esetén? Vagyis a vektoriális szemlélet esetén a tehetetlen tömeg nem kérdés, hogy ugyanaz, mint a súlyos tömeg. Ellenőrző mérései pedig legfeljebb gyakorlati, és nem elméleti okokból kellenek. (Később ez elvezet a specrelhez.)
A felületvektor a tömeget reprezentáló, keresett gyorsulási vektor fluxusára emlékeztet. Nyilván mennél nagyobb a felület, és az R3 helyvektor, annál kisebb ez a fluxus, ami a vonatkoztatási sűrűségben fejeződik ki.
Végül tehát a vektoriálisan képzett gyorsulás képlet egy nagyon egyszerű, lineáris egyenlet. Ugyanannyi változóval, és azonos eredménnyel, mint a Newton képlet, de egészen más, teljesebb fizikai értelmezéssel. Először is nem kell hozzá biggyeszteni utólagosan az egységvektort, mert eleve vektoriálisan van felírva!
Előnye nemcsak az, hogy lineáris, hanem az is, hogy R3=0 helyen nincs szingularitása. Ami egyébként (szerintem tévesen) alapot adhatott a szinguláris kozmológia elméletek, a Big Bang születéséhez. A vonatkoztatási tér sűrűsége ugyanis függetlenül attól, hogy ott van diszkrét tömeg (világos vagy sötét anyag), vagy nincs, mindig és mindenhol definiálható, és ha valahol nulla, vagy igen nagy, az se teszi szingulárissá!
Mindezzel azonban nem merültek ki az ajánlott felírás értelmezési lehetőségei, amelyek teljesen újraszabják a századok alatt "elszabott" fizika alapjait.
Hogy például a tömeg nem csak nyelő, hanem hogy forrás is, hogy a gyorsulási vektorok véges sebességű kört alkotnak. Hogy gravitáció és antigravitáció, a tehetetlenség, a relatív tömegnövekedés mit is jelentek...mindez általa követhető!
Csupán azzal, hogy ugyanazon képletet másképpen, látszólag bonyolultabban, valójában azonban hitelesebben írtuk fel! Mert a kétféle felírás ugyanazon fizikai jelenségre teljesen más magyarázatot ad!
Ha valakinek kétsége lenne még, hogy mennyivel kezelhetőbb a második, vegyünk néhány példát:
A Föld gravitációs gyorsulás vektora: a= (ró)=5510 kg/m3;* R=6371000 m,* G"=2,794E-10)= 9,81 m/s2
Az univerzumunk gyorsulás vektora: a= (ró)~E-26 kg/m3;* R=13,7 fényév* G"=2,794E-10)=~3,6E-10 m/s2
Én szerintem tehát néhány száz éve téves vonalon járunk, és egy satnya klasszikus fizika mellé, (mert nem rá) építettünk egy tőle független modern fizikát.
Most tehát tenni kéne valamit a klasszikus fizika felemeléséért is, hogy a kettő végre összekapcsolható legyen! Én például vállalnám az általános árapály "megcsiszolását", meg járna is az nekem. Persze, nem egyedül.
Amikor Teller Ede még iskolásként egyszerűbb bizonyítást javasolt a tanárjának, az helyreutasította. Ő meg nem nyugodott bele.